Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
értelműén periferikus helyzetben lévő táj mindkét része perifériális helyzetbe került: Felsfí-Bodrogköz Szlovákia délkeleti csücskében, Alsó-Bodrogköz pedig Magyarország északkeleti szegletében, viszonylag elzártan helyezkedik el. Ezt az elzártságot fokozta, hogy a keleti, a Szovjetunióval közös országhatár gyakorlatilag átjárhatatlan, a csehszlovák-magyar államhatár pedig, mondjuk: csak módjával volt átjárható. Ezek a tények nyilvánvalóan hozzájárultak a két részbe vágott tájegység (népi) kultúrájának és társadalmának fejlődéséhez, illetve szétfejlődéséhez (ezen a téren, mármint a szétfejlődés terén, amint arra a szerző is rámutat a későbbiekben, maradtak még elvégzendő feladatok). A kultúra és társadalom alakulása szempontjából is perdöntő kérdéskomplexum lehet másrészt a természetföldrajzi adottságok kihasználásának, illetve „kiiktatásának”, a táj átalakításának a problematikája. Az ember és táj viszonya tehát. Harmadrészt a táji munkamegosztás, a tájak közti kapcsolatok kérdésköre, amibe — noha a szerző megehetősen óvatosan és ritkán használja ezeket a fogalmakat - az interetnikus és/vagy interkulturális kapcsolatok problematikája is beletartozik. A fentebb vázolt problematika elvi kifejtése után a szerző három nagyobb egységbe rendezve konkrét kutatási eredményekkel adatolva is alátámasztja korábbi megfogalmazásait. A változtatható és a változatlan című fejezet a bodrogközi táj átalakításának a hagyományos népi kultúra alakulására kifejtett hatásaival foglalkozik. A következő fejezet (Változások a Bodrogköz táji kapcsolataiban) egyrészt a megtermelt javak cseréjében, kereskedelmében, valamint a vándormunkában bekövetkezett változásokat tárgyalja. A harmadik fejezet (Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek) voltaképpen egy esettanulmány, amely két szomszédos település, Karcsa és Pácin „ambivalens kapcsolatrendszerének”, viszonyának megértésére irányul. Összegezve: a szerző finom kutatási módszerekkel és kitartó terepmunkával (ez még akkor is igaz, ha önmaga kevesli, és hektikusnak mondja terepmunkáját) plasztikus képet rajzolt egy földrajzilag viszonylag jól körülhatárolható tájegység változó népi kultúrájáról. Ahogy más, hasonló módon „kijelölt” tájaink (Csallóköz, Szigetköz stb.) földrajzi határai nem jelentenek egyszersmind éles kulturális határt, úgy igaz ez a Bodrogköz viszonylatában is. A térség folyamatosan változó népi kultúráját külső és belső hatások sora alakította, miközben belső tagolódására is sor került. A kérdésre, hogy vajon mily mértékben tekinthető (a régi, Sprachinselvolkskunde-megtermékenyítette mítosz alapján) a mai Magyarország határain kívül rekedt magyar népcsoportok, jelen esetben a Felső-Bodrogköz kultúrája „archaikus jelenségek gyűjtőmedencéjének”, reliktumterületnek, a szerző egyértelmű válasza, hogy semennyire. A szóban forgó térség ugyanúgy fejlődött, alakult, mint a szomszédos magyarországi területeket, noha olykor más irányban, más intenzitással, más hatásoknak, kihívásoknak kitéve. Viga Gyula munkája, miközben egy kutatási szakasz kétségtelen lezárása, egyszersmind mindenképpen további vizsgálódások inspirálója lehet majd. Noha a könyvről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, engedtessék meg végül mégis egy apró kritikai megjegyzés. Egy magyarul nem olvasó érdeklődő kezébe ha kerül a könyv, akkor számára az bizony meglehetősen félrevezető lehet, hogy a címmel és magának a kötetnek a tartalmával, modemül kifejezve: nem kompatibilis a fényképes melléklet. Megértem én a szerzőt, hogy nem tudott ellenállni a rengeteg jó minőségű, pompás 20. század eleji felvételnek (amelyek zömében Gönyey Ebner Sándornak a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzött fotógyűjteményéből került ki), de ha már a változásokról van szó, akkor legalább az újabb felvételek (és ha most nem is feltétlenül Balassa Iván, Filep Antal vagy Vajkai Aurél fotóira gondolunk, de magának a szerzőnek a felvételeire mindenképpen!) érzékeltethették volna képileg is jobban ezeket a'változásokat. A kötet illuszt-239
