Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
vezetet, temetkezési helyszíneket és a liturgiát, továbbá a húsvéti szenteléseket ismerteti részletesen. A keresztény szimbólumok közül is néhányat górcső alá vesz. Megkülönböztetve a szent tértől vizsgálja a vallásos teret, külön fejezetben a zarándoklatokat. A zárszóban a szerző megállapítja, hogy munkája kimutatta a két különböző, mégis hasonló vallásos világ összefonódásának módjait és egy időben való létezését. A „pogány” szent tér rekonstrukciója a szláv hármas struktúrának felel meg (Perun, a szent, mely nehezen hozzáférhető tér; Veles, a gonosz erők tere, ahová a föld és a földművelés is tartozik; Mokoš, az imádás és Mária, az ember és isten közti közvetítő tere), ebből kifolyólag szerinte a Világ és az Univerzum felépítését a keresztény vallás a kereszténység előtti időszakból vette át - ezt bizonyítja a Breginjski kot vizsgálata is. Ezért, föltételezi, a szláv fölfogás szerinti világstruktúrának (Perun, Veles, Mokoš) megfelel a keresztény hármas szimbólumrendszer (Apa, Fiú, Szentlélek), mindkettőnek pedig e vidék struktúrája (szent, szakrális és vallásos tér). A szerző munkáját mintának szánta, mely alapján egyrészt folytatni lehet e vidék kutatását, illetve más vidékeken lehet hasonló alapokon vizsgálódni, használni, mint a rekonstrukció módszerét. Lanczendorfhr Zsuzsanna: ,,Mindent apámról..." Egy sokoróalji iparos emlékei. Budapest: Akadémiai Kiadó 2007, 375 p. ISBN 978 963 05 8500 2 Gecse Annabella 87 mese, 27 monda, 52 proverbium, 8 találós, 8 nyelvtörő, 19 csúfoló, 42 tréfás szófordulat, 70 vicc, 86 történet, 9 ballada, 8 szokásköltészeti szöveg, illetve dallam, 47 gyermekjáték, 4 ráolvasás, 14 felirat, 163 dal, 79 populáris zenés szöveg, illetve 12 interjú a könyv „főszereplőjétől”. Mindez 29 órányi hangzó anyagot, 132 oldalnyi kézírást - és 5 éves gyűjtőmunkát jelent. Valóban ennyit jelenthet egy teljes repertoárvizsgálatra törekvő munka? A szerző Albrecht Lehmann-t idézve tudatosítja az olvasóban is vállalkozásának alapvető fontosságát (amely kidolgozottságában ennek ellenére szinte mai napig egyedi kutatási eredmény a magyar folklórkutatásban), miszerint: „az összes kultúratudomány alapkérdése: a kultúra és a személyiség egymáshoz való viszonya.” Lanczendorfer Károlyé tipikus esete annak az életpályának, amely helyzeténél fogva - bizonyos szempontokból - közvetítő: iparosként, „svábként”, több, egyenként sajátos kultúrával, folklórtudással jellemezhető réteg' életével, az ő kultúrájukkal volt kapcsolata — a 20. században —, és ezek mind befolyásolták tudását. Nincs semmi magyaráznivalóan meglepő - az ún. hagyományos folklórműfajok mellett - a populáris műfajok erős jelenlétén. Ugyanakkor minden műfaji csoportra igaz, hogy mégis „hagyományos” folklór alkotás, ugyanis annak legfontosabb törvényszerűségei - a variációkban élés, a szájhagyomány útján terjedés - jellemzik. Egyéni alkotói adottsággal magyarázható, hogy Lanczendorfer Károly leginkább a rövid tréfás műfajok mestere. A műfajok teljes anyagon belüli megoszlása azonban emellett az életút sajátosságait, a történeti korszakot, a felgyorsult, sok változást hozó századvéget is tükrözi. Amennyire változatosak a folklórkincs műfaji adottságai, annyira sokrétű módszertani megközelítésre volt szükség a szerző részéről, amelyek közül vezérfonalnak leginkább mégis az életrajzi módszer tekinthető. Ennek két oka is van. Egyik a szerző - munkájával igazolt - feltételezése, miszerint a folklórtudás egyik legerősebb meghatározója mindig az életút. Másik a kutató és — ebben az esetben valóban csak idézőjelben használható kifejezéssel élve - „adatközlője” helyzeti adottsága. Lanczendorfer Zsuzsanna abban a tekintetben, hogy egyetlen ember folklórtudásának vizsgálatát tűzte ki céljául, nem előzmények nélküli úton jár, hiszen az egyéniségvizsgáló budapesti iskola jelentős eredmé-220
