Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
nyekkel dicsekedhet, ám abban, hogy vizsgálata tárgyául édesapja tudását választotta, munkája mind ez ideig egyedülálló. Ennek nem a kötet rendkívüli alapossága az egyetlen hozadéka. Igen tanulságos - amint azt Voigt Vilmos is hangsúlyozza bevezetőjében -, hogy az értelmiségiek, a folkloristák is .jöttek valahonnan”, szakmai hozzáállásuk is, de tudásuk is családi „örökség”, előző generációk életének folytatása lehet. A hiedelemmondáktól a rövid műfajokon át a népdalok, egyéb zenei műfajok kottaképéig mindent értőn rendszerező Lanczendorfer Zsuzsanna különösen jó példája ennek. Nem nehéz kapcsolatot találni a sokoldalú repertoárral jellemezhető édesapa, és a mindezt kivétel nélkül feldolgozni képes, módszertanilag imponálóan felkészült folklórkutató leánya között. Propp, Vlagyimir Jakovlevics: A varázsmese történeti gyökerei. Fordította: Istvánovits Márton. Szerkesztette, a mellékleteket készítette és az utószót írta: Hermann Zoltán. Budapest: L’Harmattan 2005, 401 p. ISBN 963 7343 30 X, ISSN 1586-8303 Balogh Csilla V. J. Propp neve nem ismeretlen a magyar és szlovák olvasók körében sem. Az orosz formalista irodalomelméleti iskolához tartozó folklórkutató A mese morfológiája című műve magyar (1975, 1995) és szlovák nyelven (1971) is már többször megjelent. Propp ebben a méltán híres kötetében az orosz varázsmesével kapcsolatos kutatási eredményeit publikálta. Tulajdonképpen ezzel a kötettel vált világhírűvé. Az orosz varázsmese felépítéséről, vagy ahogy ő nevezte, „morfológiájáról” szóló könyve 1928-ban jelent meg először. Az orosz formalizmus néven ismert irányzat keretein belül nagy sikert aratott. A varázsmese történeti gyökerei című könyv a proppi morfológia folytatásának tekinthető. Propp a meséket nem csupán összehasonlította egymással. Nem reked meg a komparativizmus keretei között, hanem kiszélesíti a megértés kereteit, feltárja azt a történeti hátteret, amely a varázsmese megértéséhez vezet. Első pillantásra ebben a vizsgálatban nincs semmi újszerű, hiszen már korábban is megpróbálták történeti szempontból vizsgálni a folklórt. Propp számára ez a kérdés azonban másként vetődik fel. Könyvében azt vizsgálja, hogy a történeti múlt mely jelenségeinek felel meg az orosz mese. Továbbá keresi a választ arra a kérdésre, hogy ezek a jelenségek milyen mértékben alapozzák meg és hozzák létre a mesét. Következtetései nem alkalmazhatóak a teljes mesekincsre, csak a varázsmesékre. Vizsgálatuk során viszont nem lehet teljesen elkülöníteni a meséket egymástól. A varázsmese egyetlen szüzséjét és motívumát sem lehet úgy vizsgálni, hogy ne vennénk figyelembe az egészhez való viszonyát. A kötet nagy előnye, hogy Propp időbeli sorrendben vizsgálta a meséket. A szerző az archaikus törzsi rítusok, majd az időben ezeket felváltó mítoszok részletes elemzésével tárja fel a mesei cselekményvilág elemeinek eredetét. Több példával támasztja alá azt az állítását, miszerint a mese nagyon sok szokás, rítus, szertartás nyomát őrzi. Propp művében kitért arra is, amikor a mese megőrzi a szertartás minden formáját, de ellentétes értelemmel vagy jelentéssel ruházza fel, vagyis „kicsavarva” adja elő. Ezt a szerző a rítusok megfordításának nevezi. Propp a könyv második fejezetétől a varázsmesét egymást követő alkotóelemeinek sorrendjében vizsgálja. A mesei bonyodalommal kezdi, ahol kitér az eltávolítás, a távolléttel kapcsolatos tilalmak, bezárás, károkozás és az útnak indítás funkcióira és motívumaira. Majd következik a titokzatos erdő és egyéb varázseszközök, ajándékok, csodás tárgyak megszerzése. Külön kitér a mesei helyszínek elemzésére, a sárkány motívumára. A mesé-221
