Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - Scharfe, Martin: "Árpádházi Szent Erzsébet és lelkiatyja, Marburgi Konrád, 1230." Nyomozások és feltételezések a kép keletkezési körülményei illetően
Janssen tehát egyszerűen átfestette a korbácsot a már kész festményen. Ennek a ismeretében már könnyen értelmezhető Konrád testtartása és kézmozdulata. Az eretnekbírónak csupán a jobb kezén lévő ujjai lettek átfestve, így akár azt is hihetnénk, hogy ezzel a mozdulatával szándékozik a művész mondanivalóját, ha bizonytalanul is, de nyomatékossá tenni. Az átalakítás, beavatkozás nyomait a festményen nem nehéz felfedezni. Sokkal nehezebb viszont elképzelnünk, vajon miért engedett a művész ilyen könnyen a kérésnek, hiszen az átfestés egészen kirívó módon változtatja meg a festmény szerkezetét. Vajon mivel érvelhetett a kurátor, amikor meggyőzte Janssent? A festményeket 1903 októberében bekeretezik, majd felkerülnek a falakra. Egy kormányzati megbízott nem sokkal később, ünnepélyes keretek közt hivatalosan is átadja a minisztérium „ajándékát”. Theodor Birt, az éppen leköszönő rektor, búcsúbeszédébe5 belefoglalja a képsorozat bemutatását is. Az új rektor, mintha a kép körül kezdettől fogva minden a legnagyobb rendben lett volna, egy alázatos, udvariasan hivatalos hangvételű köszönőlevelet küld Berlinbe. Az egyetem és a díszterem ettől kezdve néhány éven át a vár, valamint a Szent Erzsébet-templom mellett Marburg egyik fő látványosságává vált (Schneider 1907, 14). A festménysorozat iránti érdeklődés néhány év elmúltával jócskán alábbhagyott, a kutatók és a látogatók figyelme csak a nyolcvanas évektől fordult ismét felé. Véleményünk szerint legalább az egykori botrányt okozó festmény érdemelt volna - és érdemelne máig is -• több figyelmet, különösképpen azok részéről, akik a nemi szerepek kutatásával foglalkoztak. A professzori tanács tagjai annak idején nagyon jól felismerték, hogy a kép egy középkori jelenet segítségével egy igencsak aktuális problémát mutat be. Az is világos volt számukra, hogy Janssen történelminek álcázott festménye a nemek közti viszonyok problémakörének egyik nagyon kényes mozzanatát feszegeti. Természetesen - ahogy azt a kurátor is kifejtette - a korbács volt a „lényegi probléma”. Az átfestés után a kép egy kultúrtörténeti palimpszesztussá vált. Az egyetemi tanács 1898-as határozata komoly megbotránkozásról tanúskodik, amely a szóban forgó kép [tehát az ostoros kép. A szerző megj.] nyilvánosságra kerülése után az egyetemen és Hessen kulturális köreiben is általános volt. A tanács „a legnagyobb tisztelettel óvást emel” Erzsébet „történelmietlen [egy korábbi megfogalmazásban a „hamis” szó szerepelt] és méltatlan” ábrázolása ellen. A tiltakozásban továbbá az áll, hogy a festmény az egyetemi tanács, valamint „a tanuló ifjúság és nem kevésbé az ünnepélyeinken résztvevő polgártársak és nők (tartozzanak bármelyik valláshoz) érzékenységét, erkölcsét sérti, és sérteni fogja”. Vajon miért volt az eredeti, korbácsos kép annyira kínos és megbotránkoztató, vajon miért tartották veszélyesnek az ifjúság számára, miért sértette a protestáns gyülekezet tagjait, a nők (illetve a fentiek szerint éppenséggel a férfiak) — érzelmeit? Azt már tudjuk, hogy a képen egy jelenségréteggel több van, mint amennyit első pillantásra észrevennénk. Az alábbiakban megvizsgálok néhány további réteget - a kép lehetséges jelentésrétegeit -, véleményem szerint ezek közül egyik sem zárja ki majd a másikat, sokkal inkább átátfedik, kiegészítik egymást. 5 Carl Alhard von Drach munkájában részleteket idéz Theodor Birt 1903. 10. 18-án elhangzott rektori búcsúbeszédéből. Egészen sajátos, ahogyan Birt a szóban forgó képet jellemzi: „Erzsébet marburgi Komád által fegyelmezve” — a leköszönő rektor még szemmel láthatóan az eredeti szemléletmód hatása alatt állt (Drach 1904, 5). Ezzel szemben Drach megfogalmazásában: „A kép tárgya a fanatikus pap általi büntetés” (Drach 1904, 7). 21
