Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Közlemények - Csiszár Attila: "Gyermekkori mulatságok". Gyermekvilág Komáromban a 19. század közepén

spárgát szerezhetnék; ennek az ára pedig egy hatos volt. Meg se kíséreltem, hogy én ezt a pénzt kérjem, mert úgy is tudtam, hogy ezt én meg nem kapom. Gyarló eszemmel azt gondoltam hát ki, hogy én más utón szerzem meg ezt a pénzt. Nagyapám erős dohányos lévén, mindig engem küldött dohányért a Ziegler-boltba, rendesen egy negyed fontot hoza­tott, melynek egy hatos volt az ára. Volt neki egy feketére festett négyszögíí fadoboza, eb­ben szokta a dohányát tartani és űrmértéke akkora volt, hogy egy hatos ára dohánnyal meg­telt. Mikor a legközelebbi alkalommal ismét dohányért küldött, én azt eszeltem ki, hogy nem egy hatos áru dohányt kértem mint rendesen, hanem 8 krajczár árut, a hatosból visz­­szamaradt 2 krajczárt pedig a zsebembe csúsztattam. Mikor a dohányt átadtam és nagy­apám a papiros göngyölegből az említett ládikába kiöntötte, mindjárt észre vette a hibát, és azt kérdezte tőlem, mennyiért hoztad a dohányt? Én egész szemtelenül feleltem, hogy egy hatosért. Nagyapám rám nézett s még egyszer szigorú hangon ismételte előbbi kérdé­sét, én hogy következetes maradjak, ugyanazt a választ adtam. Nagyapám többet nem szólt, eleresztett. Azt hittem, a dolog abba maradt, azonban nagyot csalódtam, mert a turpissá­gom nyomban kiderült. Nagyapám ugyanis azt tette, hogy a vallatás után elment a Ziegler boltba, hogy személyesen derítse ki a tényállást. Ott persze a valóság azonnal kiderült. Ma­ga a boltos magyarázatképpen hozzá tette, hogy neki mindjárt gyanúsnak tűnt fel a dolog, mert az a kis fiú mindig egy hatosért szokott dohányt vinni, de ezúttal csak 8 krajezárért kért. Tisztázva lévén a tényállás, nagyapám behívott a kis kamrába, s miután ennek ajtaját utánunk betette, mindjárt rosszat sejtettem, amikor pedig a nadrágszíját kihúzta, akkor már láttam a katasztrófát. Mindez az előkészület minden szó nélkül történt, csak az én szivem dobogott hangosan; mert most már a legroszszabbra voltam elkészülve. A kiszabadult nad­rágszíj aztán el kezdett a nyakam körül csattogni oly hevességgel, hogy az éles fájdalom miatt nagyokat sikoltva könyörögtem pardonért, erősen fogadkozva, hogy nem teszem töb­bet. „Na, hát tudod, hogy mért kaptál ki?” - szólt hozzám az executio után a nagyapám. Sürü könnyhullatások közt vallottam meg, hogy tudom. Kikérdezett azután, hogy mi vitt rá engem a roszra? Én töredelmesen elmondtam, hogy mi volt a czélom, hogy mi módon akartam egybegyiijteni az egy gombolyag spárga árát. Megmagyarázta aztán nekem nagy­apám, hogy kettős bűnt követtem el, először sikkasztottam, másodszor hazudtam. Azért büntetett meg ily szigorúan, hogy erre mindig rá emlékezzem, és soha ne nyidjak ahhoz a mi a másé és ha megbíznak valamivel azt híven teljesítsem, hogy bennem soha senki ne csalatkozzék. Drága jó nagyapám áldom még haló porodat is, áldott kezednek a kemény­ségét csak egyszer éreztem, de ez a keménység ez a komoly leczke egész életemre kiha­tott, ennek köszönhetem, hogy életem további folyamán minden kísértés közt szilárdan megálltam azon erkölcsi alapon, melyre a te kemény kezed egykor állított engem. Ezen kitérés után folytatom a sárkányalakítás technikája körül elért sikereimet. Alakí­tottam egy madáralaku sárkányt bóbitás fejjel, kiterjesztett szárnyakkal; mikor ez a sár­kány fönt lebegett, senki se volt tisztában, hogy mi lehet az, mert a szélben kanyarogva olyan mozgásokat tett, mintha igazi madár lett volna. Ezt a sas-sárkányt aztán jó pénzen eladtam és vettem a meglevő spárgámhoz még három gombolyagot. Miután most már ele­gendő spárgám volt, hozzá láttam régi tervem megvalósításához. Volt egy nagyobb nem­zeti sárkányom, nálamnál jóval magasabb. Ehhez csináltam egy jóval kisebb, szintén nem­zeti sárkányt. Mindkettőt együtt kivittem a Rozália térre és kedvező szélben föleresztet­tem először a kisebbet, és mikor ez már jól állt, ennek a zsinegjét hozzá kötöttem a nagy sárkány nádjához hátul a kengyel közepének megfelelő helyen, s mikor ez megtörtént, ak­kor a nagy sárkányt eresztettem fel, a mely annyival könnyebben szállt fel, mert az utá­na kötött kisebb sárkány is húzta fölfelé. Mikor aztán a nagy sárkánynak minden spárgát 196

Next

/
Thumbnails
Contents