Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Közlemények - Csiszár Attila: "Gyermekkori mulatságok". Gyermekvilág Komáromban a 19. század közepén
gődés volt, de jobbnak hijányában ezt is kitűnő mulattságnak tartották s csüggedetlen kitartással rugdalták féllábbal a jeget. A kinek még ilyen primitiv korcsolyája se volt, az is megtalálta a maga mulatságát; kerített két darab lábszár csontot, arra rá állt, és szeges bottal lökdöste magát tovább a jégen. Eleinte nekem is csak kezdetleges, magam alkotta korcsolyám volt. Később azonban Lelkes Károly iskolapajtásom az atyja bognár-műhelyében faragott két formás korcsolyafát; Kiss Pál keresztapám lakatos műhelyében pedig ütöttek bele két élű, szépen felkanyarított korcsoja-vasat, valahonnan szíjat is kerítettem bele, s így azon szerencsések közé tartoztam, a kik az akkori korcsolyázás művészetének magasabb iskoláját járták. Mikor szép nagy hó esett, előkerültek a kézi szánkók és nagyban megindult az ereszkedés, - a ródlizásnak az előfutárja. Három domb volt erre a czélra alkalmas, a kis dunaparti, a kiséri és a rozália téri. Az utóbbi volt a legkiválóbb, hosszú lejtője elég eséssel birt és rajta a megindított szánkó vígan futott alá. Egy ilyen alá ereszkedés gyönyörűsége bőven megérte azt a fáradságot, melylyel a szánkót minden ereszkedés után fölfelé kellett vontatni. A rosszul kormányzott szánkó megfaralt és akárhányszor felborult, a hempergő és bukdácsoló gyerekek látványa homéri7 mulatság volt. Ezzel a gyönyörűséggel, mely rendszerint vasárnap délután volt, alig győztünk betelni, csak a sötét este vetett bennünket haza, ilyenkor persze egy pár nyájas hátba ütést sem kerültünk el, de az átélt élvezetért ez nem nagy koczkázat volt. Venis nunc ad fortissimam laetitiam,8 a sárkányozás volt ez. A sárkányozás, mely engem a legerősebben vonzott, a melynek reminiscentiáit9 megőriztem mind e mai napig. Valami csudálatosnak, elragadónak tartottam mindig, hogy egy test, bizonyos körülmények közt felemelkedik a levegőbe és ott megmarad, sőt mindig feljebb emelkedik a szerint a mint zsineget eresztünk neki. S mikor ott fent lebegett a magasban és a legyezőjét lengette a szél, azt képzeltem, hogy a sárkány a mozgásokat öntudatosan végzi, hogy az nem is csupán anyag, hanem valamely rejtelmes erő élteti. A sárkány alakítás technikáját hamar elsajátítottam és saját tapasztalatom alapján olyan fokra fejlesztettem, hogy ezen a téren elismert tekintély voltam. Értettem hozzá, hogyan kell és lehet megbízható szilárdság mellett a legnagyobb könnyűséget elérni és ezzel elértem azt, hogy az én kezem alól kikerült sárkány minimális légmozgás mellett is felszállt és megállt, azt mondták rá, hogy úgy áll „mint a gyertya ”, Ez volt a legnagyobb dicséret, a mit egy sárkányra mondhattak. Ragasztó anyag gyanánt kovász helyett én alkalmaztam először gummi arabicumot. Keretül a gyenge szitakéreg helyett hordó abroncsot használtam és néha több pintér-műhelyt is összejártam, míg az alkalmas abroncsot feltaláltam, melyet nagy szakértelemmel magam faragtam meg.10 Az abroncs egyenletes kifaragása és a sárkány vázának a megszerkesztése volt a főmunka, a ragasztás már könnyen és gyorsan ment. A sárkányozás örömei közben egy komoly inczidens is merült fel, a mit nem hagyhatok felemlítés nélkül, mert ez az incidens erkölcsi fejlődésemre elhatározó befolyással volt. Mindig az bántott, hogy én a sárkányomat nem ereszthettem olyan magasra, mint mások, mert nem volt elég hosszú spárgám; az volt tehát a vágyódásom, hogy bár csak még egy gombolyag 7 Homéroszi. 8 Valószínűleg a Cornelius Nepos Datâmes életrajzából származó latin „Venio nunc ad fortissimum virum" (Most térek rá a legerősebb férfiúra) szállóigét alkalmazza a laetitia (öröm, szórakozás) szó behelyettesítésével. Lásd: Tóth 1906, 317. 9 Emlék. A latin rcminiscor (emlékezetébe idéz) szóból. 10 A hordóabroncs régebben hasított, gyalult mogyoróágból készült. 195
