Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - Lozoviuk, Petr: A reálszocializmus mint a néprajzkutatás tárgya
a rendszer a benne élőkben? Létezett-e a reálszocializmusban egységes kulturális-kultúraformáló rendszer? Mennyiben volt a rendszer tartalmilag „szocialista” és formailag „nemzeti”, mint ahogyan azt annak idején hirdették? Létezett-e egyáltalán nemzetközi formája a reálszocializmusnak, vagy csak különálló nemzeti modellekről beszélhetünk? S ha létezett átfogó, internacionalista koncepció, lehet-e abból ma az egyes nemzetek sajátosságaira, jellemző vonásaira és problémáira következtetni? A cseh viszonyokat tekintve felmerülhet az a kényes kérdés is, vajon egy (a csehekre) kívülről ráerőszakolt szociális kísérletről volt-e szó (mint ahogyan azt Csehországban gyakran állítják), vagy egy olyan társadalmi és értékrendről beszélhetünk inkább, amely szervesen összefügg a nemzet kultúrájával, és akár egészen a nemzeti ébredés korszakáig vezethető vissza?1" A reálszocializmus tanulmányozásakor mindig szem előtt kell tartanunk ugyanis azt a tényt, hogy nem előzmények nélkül alakult ki, hanem szorosan kötődött korábbi társadalmi rendszerekhez, szerkezetét pedig számos történelmi, szociális, kulturális és egyéb tényező alakította és befolyásolta. Nagyrészt emiatt is alakult ki számos, egymástól eltérő kép a reálszocializmus hétköznapjairól, s ezért is lehet utólagos megítélése gyakran erősen ambivalens. Arra az elméletre, mely szerint a reálszocializmus fogadtatása, megítélése és gyakorlata helyi szinten gyakran nagyon különbözött az állami szinten tapasztaltaktól, példaként saját kutatási tapasztalataimat hozhatom fel. A morvaországi Zdár nad Sázavou városban egy nemzetközi projektum keretében végzett kutatás, amelyben magam is részt vettem, igazolta azt az elképzelést, miszerint regionális szinten a szocialista életvitel formálisan mindenekelőtt a „Gleichschaltung” eszközeivel, vagyis a helybeli szociális mikrostruktúrák és hétköznapi kulturális hagyományok agresszív szinkronizációjával, egybeolvasztásával honosodhatott meg. Mindez sok hasonlóságot mutat az imperialista agresszióval, hiszen ez is asszimilációs és akulturalizációs intézkedések által valósult meg, a folyamatot pedig szintén erőszakos iparosítás és tömeges migráció kísérte és erősítette. A fenti összefüggések némi párhuzamot mutatnak az ún. dependency theory alapvetéseivel, azzal az elmélettel, amellyel a 20. század 60-as éveitől kezdve gyakran szokás érvelni a nyugat-európai etnoregionalizmus fellendülése és az ott végbemenő vallási forradalmak vonatkozásában is. Mindezekben a diskurzusokban jellemzően központi fogalomként melül fel a centrum-periféria ellenpár, valamint a belső kolonizáció fogalma. Jó példa erre, hogy a Zdárban végbemenő változások kommunikálása során is az őshonosok és telepesek ellentéte alkotta a rendszer által folytatott és elfogadott interpretáció vázát (Vö. Lozoviuk 2003; Lozoviuk 2004; Lozoviuk 2005b). *** A néprajzkutató az adatközlők elbeszéléseit feldolgozva nem a történelmi tények feldolgozását tűzi ki célul. Figyelme sokkal inkább a szóbeli megnyilvánulásokban rejlő interszubjektív emlékezetre irányul: egy olyan emlékezetre, amely a múlt történéseit próbálja (újra)értelmezni, tehát nem feltétlenül a „ténylegesen megélt” valóság felidézése a célja. Különböző kulturális modellek és diskurzusok elemzésénél ezért nem elsősorban az a mérvadó szempont, hogy „pontosan mi hogyan történt”, hanem az, hogy egy személy vagy közösség miként gondolkodik egy adott történelmi eseményről, és hogy interpretációja mi-10 Ez utóbbi kérdésfelvetés megmagyarázná azt is, hogy miért tudott a reálszocializmus Csehországban viszonylag könnyen meghonosodni. 129