Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - Lozoviuk, Petr: A reálszocializmus mint a néprajzkutatás tárgya
lyen, a társadalom szempontjából is releváns összefüggéseket világít meg. Csak ekképpen mérhetjük fel egy-egy olyan értékítélet relevanciáját, amelyben a reálszocialista hétköznapok valamely mozzanata, pl. az emberek közti kapcsolatok, szokásminták, értékrendek stb. jelennek meg. A szóbeli visszaemlékezések gyakran tartalmaznak különféle magyarázatokat arra vonatkozóan is, hogy egy adott esemény miért vagy miért éppen abban a formában történt meg. A jelen időben zajló és múltbeli eseményekre visszaemlékező történetekben a múlt nemritkán egyes kiragadott események magyarázatává szűkül, melyeket az emlékezet - a valósághoz képest - gyakran lényegesen átrendez. E helyütt hivatkozhatunk Jurij Lotman különbségtételére „kulturális szöveg” és „nem-szöveg” között. Eszerint kétfajta szöveg létezik: az egyik típusba a társadalom számára fontos, releváns szövegek, míg a másikba a „feledésre ítélt”, vagyis a kollektív tudatból kitörlődött (vagy kitörlődő) szövegek tartoznak". Az e télre irányuló kutatások egyik legalapvetőbb kérdése tehát a kicserélt információ feldolgozási mechanizmusai, illetve az azokban rejlő logikai összefüggések, valamint az emlékezet általi szelekció mibenlétére, milyenségére irányul. A néprajzi elemzés végső konklúziója tehát egy a következő típusú kérdésfelvetésre adott válasz lehetne: A ma társadalmára nézve milyen üzenetértéke van annak, hogy a ma embere ilyen vagy amolyan módon emlékezik vissza a szocializmusra? A múltbeli történések minden egyes megfogalmazása csupán egyike a sok lehetséges leírásnak, ami „ténylegesen” megesett, tehát nem szükségszerűen értékítélet vagy általános érvényű igazság. Hasonlóan, mint ahogy a néprajzkutatók különböző kultúrákban a világ különböző „lehetséges verzióit” látják, a múltra való folyamatos visszaemlékezésekben is a történelem egy-egy lehetséges variánsa, interpretációja jelenik meg. Ezek természetesen nem teljesen tetszőleges tartalmúak, hiszen interszubjektiv jellegüknél fogva mindig egy belső logikát rejtenek magukban. A mindenkori néprajzkutatónak pedig éppen ezt a belső rendszert kell feltárnia, kihámoznia. Nyilvánvaló, hogy „a valóban megtörtént” eseményekről alkotott képek nemritkán ellentmondanak egymásnak. A múlthoz való viszonyunk ambivalens megközelítése tehát nem feltétlenül deviáció, hanem sokkal inkább arra a tényre hívja fel figyelmünket, hogy az adott közösség tagjai egy-egy társadalmi realitást eltérően észlelnek, alkotnak és élnek meg. Ezeknek az összefüggéseknek az ismerete pedig különösen fontos a totalitárius rendszerek reflexiójához és elemzéséhez. (Csanda Máté ford.) 11 11 A „kollektív emlékezet“ alatt (Maurice Halbwachs terminusa után) olyan eseményeket, illetve azok interpretációit értjük, amelyek leggyakrabban csak közvetett participáció útján, vagyis a média közvetítésével vagy intrakulturális diskurzusokon belül terjednek. Vö. Halbwachs 1985. 130
