Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

emlékek sora előtt hajtunk főt, talán a csécsi emlék is megérdemelné, hogy eg}> pillanatra megállva főt hajtsunk előtte és az elbújtatott névtelen magyarokra.

(Matthaidesz 1999)

A második világháború emlékei

A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának nyilvántartása szerint a központi katonai temetó'kön kívül a mai Szlovákia területén 4118 elesett katonát temettek el a települések temetőjében vagy azok valamelyik más pontján. Ebből a csehek és szlovákok száma 600, ezen kívül 2 amerikai, 3 angol, 5 belga, 60 francia, 10 spanyol, 9 olasz, 11 lengyel, 33 osztrák, 16 a volt Jugoszláviából, 240 román és 897 szovjet. A magyar katonák száma a legmagasabb, összesen 1725-öt tartanak nyilván, valamint több mint 500 elesett katona származása ismeretlen.10 11

A második világháború befejezése utáni kommunista Csehszlovákiában a hivatalos politika a nagyobb harcok színhelyén szorgalmazta a monumentálisabb, nagyszabású háborús emlékművek állítását. Ezek mindenek előtt a „felszabadító szovjet katonák” szerepét, valamint a fasizmus fölött aratott győzelmet voltak hivatottak hangsúlyozni. A legnagyobb szabású ilyen emlékművet a Duklai hágónál lezajlott harcok emlékére állították Svidníken, s a másik, még talán ennél is monumentálisabb emlékmű Pozsonyban a Slavínon áll, ahol 6700 elesett szovjet katona nyugszik. Az emlékműre még 1946-ban kiírták a pályázatot, de csupán 1957-ben született egy, a hatalom számára elfogadható művészi terv. Az emlékművet 1960-ban, a felszabadulás 15. évfordulóján avatták fel. Megépítése „nemzeti” ügynek számított, a sajtó nagyon sokat foglalkozott vele, s a szlovákiai magyarok kulturális folyóiratában is hozzászóltak a kérdéshez:

,, ...szükséges, hogy a Szlavínon elhelyezendő emlékmű művészi módon fejezze ki hazánknak a hősi szovjet hadsereg által történt felszabadítását. Fontos, hogy a kompozíció állandóan emlékeztesse mind a kortársainkat, mind az elkövetkező nemzedéket a szovjet nép baráti segítségére, a szovjet hadsereg győzelmére és áldozataira. A Szovjetunió és a szovjet hadsereg iránti hála legyen a művészi gondolat vezérfonala. A feladatot művészileg úgy kell megoldania, hogy dolgozóink ezen a helyen hazánk új élete kezdetének kézzelfogható bizonyítékát kapják és erőt meríthessenek belőle korunk örömteli építő munkájához..."

CFáklya 1955/3, 41. p.)

Az általam kutatott terület magyarlakta településein is állítottak ilyen „központilag” támogatott háborús emlékműveket, például a Garam-menti Kéménd határában", illetve a közeli Párkányban. Utóbbi helyen szintén található szovjet katonai temető is. A kerületi és járási székhelyeken, kisvárosokban vagy falvakban is megtalálhatók a különféle második vito Az adatok annak a bevezető előadásnak az anyagából származnak, amelyet Jozef Líška, a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának egyik vezető tisztségviselője, a 2006. május 15-16-án, Smolenicébcn, a Gondoskodás a katonai sírokról Szlovákiában címen megrendezett nemzetközi konferencián terjesztett elő témáról (http/Avww.civil.gov.sk/archiv).

11 Az emlékműhöz vezető út mellett egy képoszlop található, amit vallási jellege miatt a hatóságok le akartak romboltatni, azonban egyetlen munkás sem vállalkozott erre a feladatra. A helyi hagyomány szerint az emlékmű hivatalos avatásakor vörös drapériával takarták be. A képoszlop még ma is áll, a közelmúltban újították fel.

90