Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

,,A Csemadok helyi alapszervezete csütörtöki évzáróján a résztvevők közül többen is aláírták azt a petíciót, amely kéri a város képviselőit: ne állítsanak szobrot Érsekújváron a cseh légionáriusok emlékére (...). A petícióban a többi közt az áll, hogy a kényes történelmi kérdéseket feszegető emlékmű megépítése sértené a város magyar lakosainak nemzeti büszkeségét, és rossz hatással lenne a szlovákok és magyarok együttélésére... ha a szoboremelést indítványozó képviselők nem tesznek le szándékukról, a magyar polgárok is lépni kényszerülnek. Az 1919-es eseményeknek néhány halálos áldozata van, köztük az akkori polgármester fia, akit agyonlőttek".

{Új Szó - Régió melléklet, 2006. március 14., 5. p.)

A Magyar Tanácsköztársaság ún. északi hadjárata idején elesett magyar katonáknak az Ersekújvári járásban fekvő Köbölkúton és Párkányban, illetve Komáromban is állítottak emléket. A komáromit az önkormányzat 2000-ben újíttatta fel. A köbölkúti temetőben nyugvó magyar vörös katonák sírhelyét jelölték meg egy nagyobb méretű folklorizmus-kopjafával 2005-ben.'

„Gyászmisét tartottak az 1919-ben hősi halált halt magyar katonák emlékére a római katolikus templomban. A tiszteletükre állított emlékoszlopot Smidt Róbert szőgyéni iparművész alkotását Lakner Ede ezredes, a Magyar Köztársaság főkonzulátusának katonai attaséja leplezte le a helyi temetőben, és Szabó Miklós római katolikus plébános áldotta meg... Az akkori köbölkiíti vásártér területén felállított ágy’úkkal lőtte a magyar sereg a légió Kürtre érkezett páncélvonatát. Ezekben a súlyos harcokban halt hősi halált az a nyolc magyar katona, akiket a köbölkúti temetőben helyeztek végső nyugalomra.

{Új Szó - Szülőföldünk melléklet, 2005. november 9., 31. p.)

Párkányban a 6 magyar vörös katona és a 12 légionárius sírját a temetőben egyaránt rendbe hozták, és a megbékélés jegyében az eredetileg a légionáriusok emlékére még az első világháborút követően állított emlékkőre egy közös, magyar-szlovák nyelvű emléktáblát helyeztek el 1999-ben.3 4

A cseh légionáriusok által 1919-ben agyonlőtt udvardiak (Szokolay István és Vágner Béla) emlékére egy-egy emlékkövet állítottak, azonban ezt csak az 1989-es rendszerváltás után.5

3 Ez a temetői kopjafák, fejfák folklorizmussá válása során kialakult gazdagon díszített fából faragott emlékjcl-tipus 1977-ben jelenik meg először Dél-Szlovákiában, majd az 1989-es rendszerváltás után terjed el nagy mértékben (L. Juhász 2005).

4 Pro memoria. Himmler György beszélgetése Jozef Slabákkal, a párkányi Szlovák-Magyar Baráti Társaság társelnökével. Párkány és Vidéke - Štúrovo a okolie 1999. április, 3. p.

5 A faluban előzőleg meggyilkoltak egy cseh csendőrt, ezt bosszulták meg a legionaristák (Saját gyűjtés, 2000).

85