Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

tűzoltó testületéi, számszerint mintegy 200 főre menöleg, akiket Nagy Vince parancsnok üdvözölt és fogadott.

Szívdobogtató jelenet volt, amikor az elesett hősök hozzátartozói gyászoló anyák, g}>ermekek, testvérek felvonultak az emlékmű mellé. Könnyeket csalt ki a szemekből, amikor szebbnél-szebb koszorúkkal közeledtek a testületek, az iskolásgyermekek és Gátőr község fiatalsága. Az elhelyezés után a dénesdi önkéntes tűzoltó testület zenekara gyászdalra zendített, melynek borongó akkordjai mellett kezdetét vette a felavató ünnepség (...)

(...) Majd Ax Tamás szemed önk. tűzoltó parancsnok, ig. tanító mondott rendkívül felemelő imafohászt és letette az emlékszoborra a szemeti önk. tűzoltó testület koszorúját. (...) A koszorúk letevése után Kaizs Erzsébet úrhölgy mondott záró emlék\<erset, mély átérzéssel. Ekkor a dénesdi önk. tűzoltó zenekar eljátszotta a himnuszt és Nagy Vince parancsnok vezetésével a jelenlévő tűzoltó testületek díszmenetben vonultak el az emlékszobor előtt. Később az egybegyűltek kivonultak a gútori ligetbe, ahol a gútori tűzoltó testület szépen sikerült mulatsággal fejezte be az emlékezetes napot. "

(Somorja és Vidéke 1929. június 29., 1. és 2. p.)

A szintén felső-csallóközi Kispakán ugyancsak a tűzoltó egyesület szervezte az emlékműavatást, s az ehhez szükséges pénzösszeg előteremtésében, gyűjtésében is jelentős szerepet vállalt (Somorja és Vidéke 1933. június 24., 4. p.).

A Felső-Csallóközben általános szokásnak számított, hogy a háborús emlékművek avatásán egy-egy községben a többi környékbeli település önkéntes tűzoltó testületének tagjai is részt vettek. így volt ez a bősi avatási ünnepségen is:

„1936. október 25-én leplezték le a bősi emlékművet, ,,A polgári társadalom színejaván kívül ott láttuk a járási tűzoltószövetség számos reprezentánsát, valamint Bős, Baka Nádasd, Dercsika, Csiliznvárad, Szap, Bodak, Felbár önkéntes tűzoltóit, kik teljes díszben vonultak fel az ünnepség színhelyére! .

(Csallóközi Hírlap — Magyar Vidék 1936. november 1., 1. p)

Több adattal rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy 1989 előtt a Magyar Tanácsköztársaság, az Őszirózsás forradalom idején a Vörös Hadsereg kötelékében harcoló és életüket vesztett magyar áldozatoknak Dél-Szlovákiában emlékművet állítottak. Komáromban ,,A munkáshatalomért vívott harcban 1919. május 1-én elesett 102 névtelen forradalmár közös sírjának síremléke a városi temetőben. A síremléket a komáromi szervezett munkások állították közadakozásból a húszas években. A következő felirat olvasható rajta: »1919 MÁJUS HÓ ELSEJÉN A FORRADALMI HARCBAN ELESETT SZÁZKÉT NÉVTELEN ELVTÁRSUNK EMLÉKÉRE«” (Mácza 1985, 51).

Természetesen az első Csehszlovák Köztársaság idejében a cseh legionistáknak is állítottak emléket a mai Szlovákia területén. Ersekújvárott 1922-ben tették le egy ilyen emlékoszlop alapkövét. Az érsekújvári emlékoszlop további sorsa ismeretlen, azonban 2006- ban a helyi szlovákok ismét kezdeményezték egy ilyen emlékmű felállítását, de a városvezetés csupán egy emléktáblát engedélyezett. A táblát a kezdeményezők 2006 októberében akarták felavatni, azonban az nem készült el időre. Az érsekújvári magyarok körében nagy felháborodást váltott ki a szlovákok terve:

84