Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
sorát tartalmazó emléktáblát. Ebben az esetben a financiális fedezet hiánya miatt választották a helyiek ezt a megoldást. A Pozsonyhoz közeli Dénesden az első világháború áldozatainak emlékére 1928-ban egy Lourdes-i barlangot emeltek, s ebbe helyezték el a most közigazgatásilag Dunajská Lužná néven egy községet alkotó egykori három település (Dénesd, Misérd és Tores) első világháborús áldozatainak névsorát tartalmazó két márványtáblát. Kovács Ákos tanulmányából tudjuk, hogy az általa kutatott területen Magyarországon az első világháborús emlékművek helyett több településen is facsemeték ültetésével állítottak emléket a háború áldozatainak (Kovács 1985, 26). Dél-Szlovákiában erre a megoldásra csupán két adatot találtam, de ezek már az 1989-es rendszerváltás időszakára vonatkoznak. A gömöri Rudnán 1995-ben a régi temető szélére egy sorban annyi fenyőt ültetek, ahány helyi áldozata volt a két világháborúnak (L. Juhász 2002, 200), a gömöri Pelsőcön pedig a Holocaust emlékére ültettek el két emlékfát a temetőben már az 1989-es rendszerváltás után {Új Szó 1999. június 10., 3. p.). Az emlékművek és emléktáblák állításához szükséges összeget általában közadakozásból teremtették elő, különféle alapítványokat hoztak létre, de arra is gyakran volt példa, hogy rendezvényeket szerveztek, s az azokból befolyó összeggel járultak hozzá a költségekhez: „ Kispaka község lakósága közadakozásból, mulatságok és színdarabok rendezéséből emlék miívet állít a világháborúban elesettek emlékére”- tudósított róla a Somorja és Vidéke regionális hetilap (1933. május 6., 4. p.). Ugyancsak ennek a lapnak egy későbbi számában olvashatjuk a hírt, hogy több környékbeli településről is „felülfizettek” a táncmulatságon az emlékoszlop alapjába {Somorja és Vidéke 1933. június 24. 4. p.). A Rimaszombathoz közeli Balog településen a huszonhét, háborúban elesett katona hozzátartozói adták össze az emléktáblához szükséges 3000 koronás összeget (Rimavölgye 1927. október 5., 4. p.). Arra is van példa, hogy egy módosabb magánszemély fedezte az emlékmű vagy emléktábla költségeit. így volt ez például a csallóközi Nagylégen is: ,,Múlt vasárnap leplezték el Nagylég Kislég, Száz és Előpatony községek elesett hőseinek emlékére emelt gyönyörű szobrot, melyet özv. Petőcz Dénesné nemes áldozatkészsége teremtett meg, aki a szent célra 10.000 koronát áldozott. " {Csallóközi Lapok 1924. június 27. 3. p.) Számos adattal rendelkezünk arra vonatkozólag, hogy a tűzoltó szervezet az első világháborút követően is jelentős szerepet töltött be a települések életében, sokszor éppen ők kezdeményezték az emlékművek felállítását, és az anyagiak összegyűjtéséből is kivették részüket. Az avatási ünnepségeken ugyancsak gyakran játszottak vezető szerepet. így volt ez például a Pozsonyhoz közeli Gútoron is, ahol az ünnepség szervezésében még a környező falvak önkéntes tűzoltó szervezetei is aktív szerepet vállaltak: „A gútori önkéntes tűzoltótestület hálás kegyeletének adta tanújelét akkor, amidőn e hó 23-án vasárnap délután az elesett gútori hősök emlékszobrát, amely Gútor község áldozatkészségéből létesült, leleplezte. Délután három órakor egybegyűlt az ünneplő közönség, mégpedig a község elöljárósága, a község lakossága, a vidéken lakó ismerősök és a körzet önkéntes 83
