Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

Az egyik leggyakoribb forma az obeliszkek, azaz emlékoszlopok állítása. Az első világháborús emlékművek egy részét neves szobrászművészek készítették. A csallóközi Gútán, vagy a mátyusföldi Vágsellyén például Rigele Alajos, Keszegfalván, Megyercsen, Udvardon, Nemesócsán, Diószegen, Komáromban stb. pedig Berecz Gyula alkotása található.

1. kép: Az első világháborús emlékmű Keszeg- 2. kép: Első világháborús emlékmű turullal falván, Berecz Gyula alkotása (archív felvétel) Dunaradványon (L. Juhász Ilona, 2005)

Ebben az időszakban az emlékműveken kivül aránylag sok emléktáblákat avattak, amelyeket az adott település templomának külső vagy belső falán helyeztek el. Az emléktáblák elhelyezését a templomokon főleg a keresztény egyházak képviselői szorgalmazták:

„Hősök emléktáblája Dunamocson. Tudósítónk arról értesít, hogy már több egyház keretében mozgalom indult meg aziránt, hogy a hősök nevei a templomokban emléktáblákkal megörökíttessenek. Dunamocson, Komárom megyében Csiba Gyula ref lelkész fáradozott eme ügyben és így augusztus havában nagy ünnepség keretében leplezik ott le a Hősök emléktábláját. Bizony jó volna, ha e példát a többi hitközségek másutt is mielőbb követnék. "

(Csallóközi Lapok 1924. július 27., 2. p.)

Eddigi adataink alapján úgy tűnik, hogy Dél-Szlovákia-szerte számos településen követték ezt a példát. Somorján 1935. november 17-én leplezték le a Hősök emléktábláját a református, 1937. június 6-én pedig az evangélikus templomban, néhány településen (pl. a gömöri Borzován) a templom külső falán helyezték el az emléktáblát.

81