Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Szacsvay Éva: Kegyes adományok: tipológia és topográfia. A bánffyhunyadi templom térszimbolikájához
nálatban a szertartásban. Énekeskönyveket is csak a legújabb időben tesznek elérhetővé a templomok tereiben, elhelyezve azokat a bejárat melletti polcon, ahova használat után visszakerülnek. A lelkész öltözete a reformációban megváltozik. A lutheri egyházak tovább viselik a rítusok alkalmával a régi albát és kazulát is, de a prédikáló lelkész Luther mintájára az egykori tudós tanárok öltözetében áll a szószékre, fekete palástjukban, alatta Luther-kabátban. A kálvini reformáció megmarad a diákos fekete tóga, palást viseleténél, ma a református egyházakban a papi palást számit a legfontosabb templomi textíliának, amelynek fontos szerepe van a szakrális miliő megteremtésében, és az igemagyarázó személyének a közösségből való kiemelésében. Az evangélikus úrvacsora osztásnál a két lelkész szereplő közül az, aki csak az úrvacsoraosztásban vesz részt még ma is fehér albát ölt magára. A lelkész által használt Biblia helye lehet a templom, az Urasztala, vagy a templom melletti helyiségek. Csak a legutóbbi időben jelenik meg az úrasztalán egy Biblia, amelyet inkább az asztal szakrális szférába emeléseként értelmezhetünk, a református oltár szimbolikus meghatározásaként, mint értelmezés egy oltárként használt hétköznapi berendezési tárgyhoz, egy szimpla asztalhoz. Ritkán használja ezt a nagyméretű Bibliát a lelkész, talán csak azoknál a rítusoknál, amelyek az úrasztalhoz kötöttek, akár társadalmi, akár szentségi istentiszteletről van szó. A lelkész ünnepi, szertartáshoz tartozó öltözete egy emelkedettebb, ünnepi alkalom hangsúlyozása, egy szereppel történő azonosulás jele, a közösség által elfogadott, sőt általa megvásárolt, fenntartott holmi, vagy a lelkésznek ajándékozott értéktárgy. Mindkét megoldás ismeretes. A protestáns lelkészek öltözeteinek kialakulása a leginkább tükrözi a sokféleséget, a lokalitást, vagy az újkortól a „nemzeti” jelleget. Sokféleségüket a protestáns kisegyházak dolgozták ki, ezzel is hangsúlyozva az eltérést azoktól az egyházaktól, amelyekből kiváltak. A templomi tárgyak a szakralitás szempontjából leginkább kiemelt darabjai a lelkészhez kötődnek, személyében nyilatkozik meg az ige, kezében tartja ennek forrását, a Bibliát, és a prédikációk szövegeit, kátékat, énekeskönyveket. Mindennek megjelenési helye a templom terében a szószékhez kötődik. Az úrasztalának használatbavétele mindenkor egy profán tárgy beiktatásával történt, oltár szerepét funkcionális okok emelték ki, és „rejtetten”, a dogmáknak ellentmondóan hordozza ezt a szerepét. A katolikusoktól átvett templomokban a szentély és a gyülekezeti tér között áll, hasonlóan a katolikus oltárok elhelyezéséhez. De struktúrája, térbeli helyzete teljesen eltérő, nincs architektonikus jellege, még akkor sem, amikor kőből, egy lábra téve késztik el. Nem fő pontja az épületnek. Szakrális jellegét a rátett felirat igazolja, amelyet a bútor készíttetők tetettek rá, igék, amelyek az úrvacsoravétellel kapcsolatosak. Az asztal leterítése textíliával a világi használatnak megfelel, ennek szakralizálása szintén a ráhímzett vagy rászőtt szöveg, illetve ábrázolás révén történik. Az asztal, többnyire a templomberendezés asztalosmunkáinak része, a mennyezet és karzatdeszkák, valamint a szószék készítőinek munkája, ilyen módon a szent tér használathoz történő berendezésének része. Az asztalra helyezett tárgyak ennek fokozására szolgálnak, így a térítők, takarók, abroszok és kendők, újabban a Biblia és a váza virágcsokorral. Az egyházművészetben megkülönböztetjük továbbá a klenodiumokat és a parafernumokat. A Krisztus szent vérét és testét tartó edények a klenodiumok, helyük és szerepük a református templom másodlagos középpontjához az úrasztalához kötődik. A református gyakorlatban a bor és a kenyér emlékfelidéző jelképek, a szakadás a katolikus egyházzal éppen a szentségben jelenlévő Krisztus vére és teste kérdésében történt, e szimbolikus ától
