Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Szacsvay Éva: Kegyes adományok: tipológia és topográfia. A bánffyhunyadi templom térszimbolikájához
Acta Ethnologica Danubianu 8-9 (2007), Komárom-Komárno Kegyes adományok: tipológia és topográfia1 (A bánfíyhunyadi templom térszimbolikájához) Szacsvay Éva Az elmúlt időben több alkalommal is foglalkoztam a bánfíyhunyadi templom szerepével a város református népességének ünnepeiben (Szacsvay 1998, 173-193; Szacsvay 2006/a, 226-248; Szacsvay 2006/b, 73-83). A megközelítésekben a templom liturgikus szerepeinek és szimbolikus térelrendezésének kérdéseit is felvetettem. A rítusok közül a konfirmációnak, mint sajátos református identitást képző alkalomnak kiemelt szerepe van a társadalmi eseményként értelmezhető ünnepségek között, amelyek nem „liturgiás istentiszteletek”. A konfirmáció leválasztva róla a rátapadt elemeket (hittan-vizsga, kátéoktatás, úr vacsoravétel,) fogadalomtétel és áldás, a hithez (hitvallás) és a (református) felekezethez való tartozásról és befogadásról. Ilyen módon e fogadalomtétel a református templomi ünnepek sorában különösen nagy jelentőségű, és a társadalom szervezésében a református felekezetiség megerősítése. Identitás szempontjából a reformáció (egyetemes) ünnepének lokális és közösségi, társadalmi rendezvénye, ünnepe, szemben az egyetemes reformáció napjának ünnepével. A konfirmáció tárgyi világán keresztül került tárgyalásra a templom tárgyi világa, azaz az ajándékozott tárgyak kérdése. Ez felvetette a templomok berendezése és eszközkészlete kérdését, a tárgyak lehetséges megjelenéseit, és szerepeit. E korábbi vizsgálatokban az ünnepek és templomhasználat jelentései, valamint szimbólumai felöl közelítettünk. A vizsgálat alapkérdéseként publikáltam a bánfíyhunyadi templom tárgyait. A tárgyszemle a református templomi művészet és a népművészet keletkezésének kérdéseit emelte ki, ebben már áttekinthető volt a bánfíyhunyadi templom tárgyi világának egésze. Az ún. háziipari mozgalom kívülről került a templomi művészet anyagába, a népművészet 19. század közepi forrásainál nem állnak a templomi tárgyak. Az összefüggés a funkcióban fedezhető fel, pontosabban a tárgyak felirataiban és dedikációiban. A kapcsolat nem a tárgyi világ technikai sajátosságaiban, hanem azoknak szellemi dimenzióban érhetők tetten. A jelenség középpontjában eredetileg a felajánlás - offerálás, másodlagosan — emlékezet állítás áll. 1 A dolgozat szövege a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja és a Sclye János Egyetem Tanárképző Kara által szervezett, Jelek a térben című konferencián hangzott cl 2006. október 27-én Komáromban (vö. Liszka 2007b). 59
