Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban. A 20. század első felében
A pápa szavait mindenhol hallhatták országszerte. Az írott sajtó megörökítette, sőt magyarázta, hogy mit is jelent az ország majd legmagasabb pontján, jól látható helyen felállított kereszt. Ez a kereszt nemcsak véd és oltalmaz, fejleszt egy települést, az egész országgal is azt teheti, ha népe folyamatosan a kereszt által kijelölt úton jár (akkor) még az előttük levő új érában is, a 21. században. A lengyel katolikus egyház a szabadban állított szakrális kisemlékekről, történetükről, jelenükről tehát úgy vélekedik, hogy azok mint vallási objektumok egyben a haza, a hazafiasság érzésének szimbólumai, a lengyel nép sorsát, kultúráját és hitét tükrözik, a maguk formai, szellemi és érzelmeket kiváltó valóságukban. „ Védjük kápolnáinkat, mert benne lakoznak faragott szentjeink, bádoglemezre rajzolt madonnáink, és ott láthatók azok az olajnyomatok, melyek a kis Jézust szoptató Szüzanyát szemből ábrázolják. Ez a mi jelenünk, történelmünk, kultúránk, saját és őseink hite. Ne engedjük meghalni. ’* A fentiekből világosan láthatjuk, hogy a lengyel katolikus egyház és a civil társadalom között nincs eltérés a tekintetben, hogy miképpen vélekednek a szabadban található, legtöbb esetben népi kezdeményezésre állított szakrális kisobjektumokról. Az egyház nem sajátítja ki magának, megengedi, hogy kultuszát az egész nemzet, annak minden társadalmi rétege, tagja szabad akarata szerint nézze, csodálja, használja és hasznosítsa, ha kell az egész múlt, a lengyelség szimbólumaként. Ezért is válik az érdeklődés középpontjává, és ezért is takar már annyi meglevő, de új helyzetekhez igazodni tudó különlegességet. A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatását, nyilvántartását, tudományos feldolgozását, népszerűsítését Lengyelországban már régóta több szakterület végzi. Ezek között vannak művészettörténészek, néprajzkutatók, művelődéssel foglalkozók, honismereti történészek, műemlékvédők, teológusok és nem kis számban fotósok, művészek, festők, szobrászok. Az alábbiakban időrendi sorrendben követjük nyomon a szabadban álló szakrális kisemlékekről szóló írásokat, hogy fokról-fokra lehessünk tanúi egy sokoldalúan értelmezhető, populáris témakör tudományos igényű feldolgozásának Lengyelországban. A legkorábbi feljegyzések a 19. század második feléből származnak. Oskar Kolberg (1814-1890) írta 1871-ben, hogy a hívő falusiak egészségük megóvására, haszonnal járó gazdálkodás reményében vagy néhol jeles személyek emlékére kereszteket és kápolnákat állítottak, főleg útkereszteződéseknél, a falun kívül, de bent a faluban is.4 5 Az 1878-ban kiadott Encyklopédia košcielna (Egyházi Enciklopédia) ideillő címszava szerint máshol sehol sem látható annyi kereszt utak mentén, határban és temetőkben, mint a lengyeleknél (Nowodworski 1878). 1900-ból szintén egy enciklopédiában olvashatjuk a következőket: ,pt módosabb nemesek, polgárok és parasztgazdák mindenfele kápolnákat és kereszteket állítanak. Kisvárosokban, uradalmak központjában, falvakban, elágazó utak mentén számtalan ilyen látható.”6 Az első részletesebben magyarázó, tudatos felmérés összegzése 1907-ben jelent meg Krakkóban akadémiai folyóiratban. Szerzője Michal Brenstein, akiről most még csak anynyit tudunk, hogy Vilniuszban tartózkodott, és innen Krakkóba küldte dolgozatait az antropológia, archeológia és etnográfia közös folyóiratába. Lengyelül írt lengyeleknek, és len4 Stanislaw Groií római katolikus pap felhívása: http://www.jeznici. krakow.pl/am/arc/arc015.htm, 2003.09.02. 5 Oskar Kolberg (1814-1890), a székely Orbán Balázshoz hasonlóan, személyesen bebarangolta a tájakat, felbecsülhetetlen értékű lengyel néprajzi forrásanyagot hagyott maga után (Kolberg 1871, 12, 291-293). 6 Ezt az enciklopédiát Zygmund Gloger (1845-1910) állította össze, aki mint korai korszakok történésze érdeklődött a lengyel népi kultúra iránt. Címe: Encyklopédia strapolska [Régi lengyel enciklopédia], négy kötetben jelent meg (Gloger 1900-1903). 51
