Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Grynaeus Tamás: Sacralis kisemlék-kutatás Magyarországon
A eta Ethnologica Danubianu 8-9 (2G07'), Komárom-Komárno Sacralis kisemlék-kutatás Magyarországon' Grynaeus Tamás Még 1977-ben megjelent munkájában is így summáz, panaszol Bálint Sándor: „A hazában található barokkos templomi és út menti keresztek változataival, rendeltetésével művészettörténeti és néprajzi kutatásunk behatóan még nem foglalkozott. Ez utóbbinak legfeljebb a temetői fejfák, sírkeresztek számbavételére volt gondja [...] Rendszeres számbavételük, méltatásuk még az eljövendő folklór-, illetőleg népművészeti kutatás feladata. Egyelőre csak adalékokkal rendelkezünk” (Bálint 1977, I: 345, 349). Most tekintsünk el attól, hogy az elmúlt 60 év nem teremtett éppen kedvező légkört ilyen vizsgálatokra, észrevehetjük, hogy Bálint Sándor fején találta a szöget, rámutatva e tematika két szék közé esett, elhanyagolt, marginális helyzetére. Elhanyagolja a művészettörténet (főleg az ú.n. primitív alkotásokkal foglalkozó ága; egyébként elhanyagolja, mint a provinciális művészetnek is peremterületét), az építéstörténet, a népi építészet kutatása; vallástudományok, egyháztörténet; a tárgyi néprajz (népi építészet, falukép, „népművészet”: elhanyagolja, mint a városi, polgári kultúrával érintkező határ-jelenséget), a folklór (vallási néprajz, népi vallásosság, sacralis népélet, népszokások, hiedelmek, népi betegség fogalom - gyógyítás, folklóralkotások). Kétségtelen, hogy az eddigi vizsgálatok a fenti szempontok valamelyikét előtérbe helyezték: Malonyai Dezső a díszítőművészet, Olasz Ferenc inkább az esztétikum, a költőiség irányából közelített, míg Réthelyi Jenő, Fekete János, Szilágyi István a történeti kialakulásra, és a pontos leírásra helyezték a hangsúlyt. Ezen emlékek funkcióját, a közösségben betöltött szerepüket, a közösség szerepét, illetve a hiedelmi hátterüket Vajkai Aurél, Varga Ferenc, Liszka József, Tüskés Gábor és Knapp Éva, valamint Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor vizsgálták. A sok szempontú szintetizálás - Bálint Sándor intenciói értelmében - még leginkább az ő munkáikban valósult meg. Fiatárterület kutatása nemcsak az állandó „határsértés” veszélyével, bukás, tévedés, melléfogás lehetőségével jár, hiszen nem lehetünk kellően járatosak ennyi tudományágban. Ugyanakkor, az interdiszciplináris megközelítésnek minden örömével és kínálkozó gazdag lehetőségével is együtt jár, amiért érdemes és kell vállalni a „felfedező” út kockázatát. Ne akarjuk tehát újabb tudomány-szak számára kisajátítani, újabb tudomány-ágat létrehoz- 1 1 A dolgozat szövege a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja és a Sclye János Egyetem Tanárképző Kara által szervezett, Jelek a térben című konferencián hangzott el 2006. október 27-én Komáromban (vö. Liszka 2007b). 37
