Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Könyvismertetések, annotációk

tóttá ki. 1686-ban részt vett Buda töröktől való visszafoglalásában, ahol megmentette az ostromot túlélt Corvin-kódexeket. 1699-ben a karlócai békekötéskor az új határok megállapításával foglalkozó bizottság elnöke volt. Magyarországi szolgálata idején, a török elleni felszabadító háború szüneteiben, kitűnő térképeket készített a Duna mentén, a Maros, a Béga, a Ternes folyók vidékén, a Keleti- és a Déli-Kárpátokban. Több mint hatvan várat és számos római kori építménymaradványt mért fel. A Dunáról a Bées fölötti Kahlenbergtől a bulgáriai Jantra folyóig, Ruszéig, Giurguig 18 szelvényből álló részletes térképet készített. Munkálatai során gyűjtött ásványokat, növényeket, állatokat, feliratos köveket, okleveleket, könyveket és kéziratokat is. Korának valódi polihisztora volt, akit számos európai szakember támogatott, segített.

A mű magyarországi kiadásának élén Deák Antal András A Duna felfedezése című magyar és angol nyelvű tanulmánya áll, amely értékeli Marsigli munkásságát, életművét. Deák Antal András tanulmányának alapját elsősorban azok a kutatások képezik, amelyeket Bolognában a Marsigli-hagyatékban, Bécsben az Osztrák Nemzeti Könyvtárban és a Hadi Levéltárban végzett. Kutatásai során számos elveszettnek hitt, lappangó Marsigli-térképet talált meg. Tanulmányában bemutatja a Marsigli-mű hat kötetét, hasonmás kiadásban közli a latin nyelvű munka első kötetét és annak magyar fordítását. Marsigli művének címében a Duna magyarországi és szerbiai szakaszát jelölte meg. A mai helyzet szerint műve a Duna bécsi, alsó-ausztriai, burgenlandi, szlovákiai, magyarországi, horvátországi, szerbiai, bulgáriai és romániai szakaszát mutatja be. A Duna-térképpel kezdődik, majd a Magyar Királyság földrajzának, a Duna menti tartományoknak, megyéknek bemutatásával folytatódik. Arra is felfigyelt Marsigli, hogy léteznek Duna-kétparti vármegyék, Komárom megyét és Esztergom megyét ilyennek említette. Leírta a Duna menti településeket, városokat, várakat, erődítményeket, mezővárosokat, falvakat is. Művének A Duna mentének nag)’obb létszámú népei és nemzetiségei című fejezete elsősorban a néprajztudomány képviselőinek érdeklődésére tarthat számot. Leírása szerint Pozsonyig németek, attól keletre és délre magyarok, rácok és oláhok lakják a Duna mentét. Rácok alatt valamennyi délszlávot érti, horvátokat, szerbeket, bosnyákokat, sőt a bolgárokat is. Mindazokat a balkáni népeket, akiknél a nemzeti megújulási mozgalom csak a török alóli felszabadulást követően, a XIX. században indulhatott meg. A szerbekről írja: „A föld tágasabb tereit keresve arra húzódnak, ahol a győztes háború az időlcnek kedvez, s így különböző területekre szóródnak szét. Többnyire tavak és vizek mellé települnek, hogy jobban könnyebben halászhassanak; szállásukat pedig olyan anyagból és módszerekkel készítik, hogy amikor nekik és vezéreiknek úgy tetszik, lebonthassák, és könnyen máshová költözhessenek. Innét van az, hogy a helyet, mely ma épületekkel van tele, holnapra elhagyottan találjuk. Sőt legtöbbjüknek kivájt föld és barlangok rejtekei a lakása’’ (375. o.). A románokat így jellemzi: ,,Ravaszok és éles elméjüek, paraszti gazdálkodók, főfoglalkozásuk a szarvasmarha tenyésztés, némi kis nyájasság és paraszti barátságosság is van bennük, ami a magyaroktól és a rácoktól megkülönbözteti őket" (376. o.). Részletesen leírja a Duna szigeteit, köztük a legnagyobbakat, a Csallóközt, Szigetközt, Szentendrei-szigetet, Csepel-szigetet a Mohácsi-szigetet, és a Kalocsai-Sárközt is. A mű első kötete csillagászati és vízrajzi fejezettel zárul.

Marsigli Duna-művét, amely szemléletével Közép- és Délkelet-Európa egységét, a Duna révén az itteni országok, tartományok egymáshoz kapcsolódását is erősíti, ajánljuk a területet megismerni szándékozó érdeklődők, helytörténészek, néprajzosok, régészek és műemlékvédelmi szakemberek figyelmébe. Várjuk a következő köteteket.

251