Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
ben kiépült közutak azonban egyre több helybéli számára jelentettek először munkavállalási lehetőséget, majd végleges letelepedést a közeli-távolabbi városokban. A 20. század második felére szinte elnéptelenedett falvak házait városiak vásárolták fel hétvégi házaknak, s a két falu mára Szlovákia egyik legkeresettebb síparadicsomává vált. Nem szigorú egymásutániságról van szó persze: a turistaszállók, panziók kiépülése már a két világháború közötti időszakban megkezdődött. Ezeket a második világháború után üzemi üdülők, majd a magánkézbe került hétvégi házak egyre nagyobb száma követte. A két Boca esetében ez a modernizációs folyamat, úgy tűnik szerencsésen esett egybe a régebbi építészeti hagyományok megbecsülésével, újraalkalmazásával. így ért össze a jelen és a múlt. A könyvet a szerző személyes vallomással zárja: elmondja, hogyan került a településre, mi mindent ismert, tanult ott meg, mindezt hogyan kamatoztatja mindennapi oktatói munkája során is. Amit nem mesél el, az az a szakmai körökben keringő anekdota (aminek hitelességét a szerzővel majd még láttamoztatni kell, de úgy látom, mindenképpen a lényeget mutatja), szóval egy anekdota szerint egyszer bocai magányában (?) fiatal néprajzszakos egyetemi hallgatók kopogtattak be Ján Botíkhoz, akit helybéli potencionális adatközlőnek néztek. O vette a lapot, s adatközölt is nekik... Megtehette ezt teljes hitelességgel! Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a most szóbanforgó könyv... Buganová, Klaudia — Šangala, Marián: Kríže Košíc a okolia. Bratislava: Lúč 2002, 111 p., ill. ISBN 80-7114-371-5 Liszka József A szerzőpáros az 1990-es évek közepe óta foglalkozik Kassa tágabb környéke szakrális kisemlékeinek a dokumentálásával (Klaudia Buganová, néprajzkutatóként a téma szakmai részéért felelős, míg Marián Šangala gyönyörű, művészi értékű fotográfiáival van jelen e nagyívű munkában). A most bemutatásra kerülő reprezentatív kiadvány a régió út menti és temetői keresztjeit tárgyalja, ami akceptálható ugyan, bár néprajzi szempontból nem szerencsés bármelyik szakrális kisemlék-típust kiemelni egy adott település, kistérség szakrális objektumainak rendszeréből. Az egyes emlékek tudniillik, kezdve a képes fákkal egészen a kálvária-együttesekel bezárva egy többé-kevésbé zárt rendszert alkotnak egy faluközösség vallási életében, tehát együtt vizsgálva értelmezhetőek csupán. Tanulságos ebből a szempontból a kötet 2-3. oldalán látható hangulatos kép, amelyen egy elkerített területen egy út menti kereszt (vagy sírkereszt?) látható egy kápolna mellett. Kissé távolabb egy másik út menti kereszt kapcsolódik az előző kettőhöz. Ezek az objektumok nyilván együtt értelmezhetőek, együtt alkotnak egy szakrális egységet, az ott lakók is egységben szemlélik őket, a helyi kultusznak nyilván együtt a részesei! Feltűnő továbbá a katalógus 69., 252. vagy 270. számú objektuma. A képeken látható keresztekről a leíró részben szó van természetesen, míg az ugyancsak ott lévő kápolnáról, haraglábról már hallgatnak a szerzők. Földrajzilag a Kassától kissé délre, nyugatra, északnyugatra elterülő, egészen a rozsnyói járási Nyilasig (Hnilec) húzódó sáv falvainak keresztjeit dolgozták fel. A kötet első részét voltaképpen a kultúrtörténeti háttér megrajzolása, valamint az eredmények, tanulságok összegzése teszi ki. Klaudia Buganová (mert nyilván ő a szöveges részek kizárólagos szerzője) először az út menti keresztek térségükben való megjelenéséről értekezik. Kitér a megnevezésekre is. Hangsúlyozza, hogy általában az állíttató nevének felhasználásával jöttek létre a kereszt-megnevezések (Tatarkov kríž, Glajzov kríž stb.). Amennyiben nem ismeretes az állíttató személye, a kereszt valamilyen jellegzetessége 239
