Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
szolgáltatott alapot a megnevezéshez (pl. biely kríž = fehér kereszt). Nos, ez utóbbi kérdés kissé bonyolultabb, mivel a fehér keresztek Európa-szerte nagyjából a vörös keresztekkel párban szoktak állni egy-egy település kataszterében (mai színük általában nem is indokolja a megnevezést), ami aztán különféle - most nem tárgyalandó - romantikus elméletek kiötléséhez is alapot szolgáltatott (vö. Stolla, Karl: Das Phänomen der „Roten Kreuze”. Blätter fiir Heimatkunde /Graz/ 1977/1, 76-89. p.; Szilágyi István: Vörös tetó'k, vörös tornyok, vörös keresztek. In Haláljelek. Szerk. Kovács Ákos. Budapest 1990, 68-74. p.). A második rész a katalógus, ahová összesen 408 kereszt adata került. Minden egyes objektumról látható egy bélyeg nagyságú (2,5 x 3,6 cm) kép, ami jó is, meg kevés is... Feliratok, szimbólumok, sokszor a kereszt igazi formája nem vagy alig látszódik rajtuk. Az objektumok települések szerint vannak csoportosítva. Az első pontba a térbeli elhelyezkedés leírása, a másodikba pedig a kereszt leírása (leginkább anyaga) került. A harmadik pont tartalmazza a feliratot, amely az eredeti tördelést, betűméreteket nem veszi figyelembe. Ha nem szlovák nyelvű feliratról van szó, a szlovák fordítás zárójelbe kerül. Megjegyzendő, hogy igaz, ezeken az objektumokon nagyon gyakran igen nehezen olvasható a felirat, de ha egy magyarul jól tudó munkatársat bevontak volna a munkába, akkor a magyar föliratok azért jobban, könnyebben értelmezhetően kerülhettek volna leírásra. A módszer, mint például a 350. számú objektum esetében, elfogadhatatlan: a kereszten szereplő Makovics János a szlovák fordításban már Ján Makovič. Még akkor is elfogadhatatlan ez az eljárás, ha felételezzük, hogy az illető valóban szlovák volt, s csak a korszak - 1898-at írunk! - gyakorlatának megfelelően, magyarosított formában került a keresztre a neve. Ma azt kell dokumentálni, ami az adott objektumon látható! (Ugyanilyen hibába esnénk, ha egy magyar fordításban Stúr Lajosról beszélnénk). Mivel nyilvánvalóan nem érdektelen a feliratok szövegének sortördelése és a betűnagyság, illetve típus, csak sajnálhatjuk, hogy a szerzők erre nem figyeltek oda (vö. Liszka József: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul? Adalékok a szakrális kisemlékek állíttatási okainak ismeretéhez. In Ünneplő. írások Verebélvi Kincső születésnapjára. Budapest: ELTE BTK Folklore Tanszék 2005, 269-276. p.). A fényképek, ahogy erre a szerzők hivatkoznak, nem helyettesíthetik ezt, mivel azokon a feliratból általában semmi nem látszik. Az utolsó pont a megjegyzés rovat, ahol az állíttatással kapcsolatos információk (ha vannak ilyenek), történeti adatok (ha vannak ilyennek), szakirodalmi utalások (ha vannak ilyenek) kerülnek. Az objektumok több mint a felnél van valamilyen kiegészítő megjegyzés. Kár, hogy a keresztek méretei nem olvashatóak ki a katalógusból! Az egyes kereszteknél több utalást vártam volna el a környezet növényzete (virágok, fák) bemutatására, a karbantartásra, ápolásra, a kapcsolódó kultuszra vonatkozóan. Igaz, hogy az összefoglaló tanulmányban, inkább általánosságban Buganová ezekre kitér, de a konkrétumokat a katalógusban keresném... Mindent összevetve — apróbb hiányosságait leszámítva - rendkívül fontos, hiánypótló (és szép!) kötettel lepte meg az érdeklődő olvasót a szerzőpáros. A térség szakrális kisemlékeinek további kutatása számára megkerülhetetlen alapmunkáról van szó. Corvisier, André: Tance smrti. Praha: Volvox Globator 2002, 125 p. /Edice Vedomí/ ISBN 80-7207-439-3 L. Juhász Ilona A haláltánc típusú ábrázolás a 15. század végén és a 16. század elején terjedt el Európában, a keresztény halálfelfogás illusztrációjaként. Eredetével kapcsolatban máig tisztázat240
