Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Közlemények - Schleicher Vera: Egy közép-európai életút: ami elbeszélhető és ami nem

Anyám családja szintén jellegzetes Monarchia-béli család. Anyai nagyapámat Ehrenwerth Hugónak hivták, ami igen beszédes név, hiszen „tiszteletreméltó”-t jelent. A Szudéta-vidékró'l származott, Neutitschein községből, anyai ágon posztókészítő iparos, apai ágon zsellércsaládból. Árva gyerek hírében állt, s mivel igen szűkszavú volt, számomra nem derült ki soha, hogyan lett belőle mégis nyomdász. Nyilván még kitaníthatták a szülei, mielőtt elveszítette volna őket, azután vándorbotot fogott, mint a kitanult iparosok általában. Kaptak egy bizonyítványt a végzettségükről, amely felhatalmazta őket, hogy a Monarchia bármely városában vállalhatnak munkát. Néhány hétig-hónapig dolgoztak valahol, tapasztalatokat gyűjtöttek, majd odébbálltak. Szóval így vándorolgatva került nagyapám Észak-Morvaországból Burgenlandba, pontosabban Oberwartba, azaz Felsőőrre. Érdekes, hogy Felsőőr szintén kétnyelvű község volt, bár Hugó nagyapám csak németül beszélt, mégpedig igen szépen, ellentétben édesapámmal, és általában a cukermandli-dialektust beszélő pozsonyiakkal. Igen jó szakembernek is kellett lennie, mert hamarosan vezető pozícióhoz jutott a felsőőri nyomdában, ahol az Oberwarter Zeitung-ot nyomták. Sajnos — mint mondtam - az ő családjáról nem tudok semmit, nem is emlegette soha a gyermekkorát, csak annyit, hogy nehéz volt. Ennek ellenére úgy megállta helyét az életben, hogy - mikor úgy hozta a sors — még bennünket is be tudott fogadni. Kömyékszerte megbecsült szakember volt.

Egy Felsőőr környéki, komjáti születésű, szintén árva leányt vett el feleségül, akit Gaál Katharinának hívtak, és bár felerészben magyar származású volt, ő is csak németül tudott. Két lányuk (Amália, és az anyám: Józsa) valamint egy fiuk született (Hugo), mindhárom Felsőőrött látta meg a napvilágot. Katharina azonban hamarosan meghalt, és nagyapám már özvegy volt, mikor édesanyámat, valamint Józsa nővéremet és engem befogadott a szülői házba, hogy nála vészeljük át a világháborút.

Hogy egy magyar-német családban végül mi lett az uralkodó nyelv, az döntötte el, hogy a család milyen környéken telepedett le, és ott milyen iskolák álltak rendelkezésre. Soha nem létezett azonban tudatos elkülönülés (hogy én magyar vagyok, te pedig német), a gyakorlatban teljes testvériségben folyt az együttélés, és mindenki igyekezett a másik nyelvén is úgy-ahogy kommunikálni. Annak idején ez egyszerűen semmiféle problémát nem jelentett.

Ehrenwerth nagyapám például, annak ellenére, hogy nem tudott magyarul, olyan öntudatos magyar érzelmű ember volt, hogy legidősebb fiát, Hugót a felsőőri katolikus magyar iskolába íratta (volt még ezenkívül egy református magyar és egy evangélikus német iskola is a városban), majd magyar tanítónak taníttatta ki. O lett azután az a máig is ismert csornai kántor tanító (később énekkarvezető, karmester is), akit annyira megbecsültek, hogy a csornai iskolában márványtáblát állítottak a tiszteletére. Ifj. Ehrenwerth (később Énekes) Hugo egyébként magyar nemes lányt is vett el feleségül, s gyermekei már egyáltalán nem tanultak meg németül, amit aztán később meg is bántak. Amolyan igazi néptanító volt, énekkart, zenekart is vezetett Csornán. Megbecsültségét jól mutatja, hogy amikor Csornán új templomot építtettek, a templombelső freskóinak egyike őt ábrázolja gyermekei körében.

Ehrenwerth nagypapa legidősebb lánya Amália névre hallgatott, és ugyanakkor hurcolkodott Oberwartból Bécsbe, mint édesanyámék Pozsonyból, ugyanazon a napon is esküdtek, s férje, Franz Tomasits ugyancsak nyomdász volt, aki szintén úgy találta, hogy Bécsben jobb megélhetés kínálkozik, mint szülőhelyén. Összekötötte emellett a két családot, hogy itt is, ott is két leányka volt, s ráadásul bécsi otthonaink is közel voltak egymáshoz. A Tomasits szláv eredetű név, de érdekes módon Franz Tomasits magát magyarnak valló kőszegi származású ember volt, aki egyformán jól beszélt magyarul és németül is. Idő216