Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Liszka József: A szakrális kisemlékek kutatása a közép-európai térségben
A horvát néprajz egyik (vagy a) legmodernebb német nyelvű összefoglalásában két esettanulmány is foglalkozik témánkkal. A szlavóniai szakrális kisépítményeket áttekintő dolgozat (Spaniéek 2001) számunkra - az általa nyújtott összehasonlító anyagon túlmenően - többek között terminológiája, tipológiája miatt is tanulságos lehet. Négy fő kategóriát különböztet meg: 1. az imaoszlopokat, 2. az út menti kereszteket, 3. a kálváriákat és 4. az épületek szoborfülkéiben elhelyezett szobrokat. Imaoszlopoknak azokat a klasszikus értelemben vett képoszlopokat nevezi, amelyeknek szoborfülkéjében egy-egy szent szobra vagy képe található, illetve a rendesen (ám nem kizárólagosan) négy oszlopon álló kis építményeket mondja, amelyeknek belső terében egy kereszt vagy szent szobra áll. A korábbi horvát kutatásra is hivatkozva megjegyzi, hogy a helybéliek általában kápolnának, kápo In ács kának nevezik összefoglalóan ezeket az objektumokat vagy egyszerűen az ott álló szent nevével illetik őket. Ez utóbbi megnevezések gyakran földrajzi névként is funkcionálnak. Spaniéek tágabb értelemben (egy feltételezett fejlődési, tipológiai sort követve) aztán ebbe a nagy, átfogó kategóriába sorolja a tulajdonképpeni kápolnákat, sőt a harangtornyokat is. A nemzetközi kutatás a halálos kimenetelű közúti balesetek helyén felállított emlékeztető jelek, haláljelek vizsgálatát Konrad Köstlin egy tanulmányától eredezteti (Köstlin 1992), miközben a magyar Kovács Ákos német kollégáját megelőzően összeállított már egy, a témához lazán kapcsolódó kötetet (Kovács 1990), mégpedig nemzetközi szerzőgárdával. Az összeállításában szerepel annak a Zorica Rajkoviénak is egy írása (Kovács 1990, 27-36), aki a most szóbanforgó kötetben is áttekinti a témát3. A magyar nyelvre lefordított tanulmányból és ennek az áttekintésnek a hivatkozott irodalmából is kiviláglik, hogy az akkori Jugoszlávia kutatói (horvátok és szerbek egyaránt) már az 1960-as években foglalkoztak azzal az emlékjeltípussal, amely térségünkben akkor még meg sem jelent. Közben Köstlin említett tanulmányát - úgy tűnik - nem is ismeri (Vitéz 2001). A horvátországi magyarok néprajzi kutatásának ilyen típusú eredményeiről nem tudok. Szerbia (vajdasági magyarok) A vajdasági magyar néprajzi kutatás a szakrális kisemlékek vizsgálata terén kiemelkedő eredményeket mondhat magáénak. Arányait tekintve a magyar nyelvterület talán legkutatottabb térségének tekinthető. Készültek települések szerinti áttekintések (pl. Csúszó 2003; Csúszó 2004; Klamár 2007; Kocsis-Nagy 1994; Silling 2001), valamint témakörök (kisemlék-típusok, szentek) szerinti dokumentációk is (Balia 1995; Beszédes 2001, 49-53; Silling 2000; Silling 2007). A zentai múzeumnak kiépülőben lévő szakrális kisemlék adattára van, az addigi eredményekből 2004-ben, Nagy Abonyi Ágnes és Vida János szorgalmának köszönhetően fotókiállítás is nyílt a városban (vö. Liszka 2005b). A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza a szakrális kisemlékek aspektusából is tanulságosan használható (vö. Silling 2003, 132-140). A szerb kutatásról (a fentebb ismertetett horvát áttekintés néhány utalását leszámítva) viszont csak rendkívül keveset tudunk (vö. Silling 2007). Horvátország 3 A szerző először Rajkovič, majd Rajkovič-Vitcz, újabban Vitéz név alatt publikál. 20
