Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Liszka József: A szakrális kisemlékek kutatása a közép-európai térségben
Románia A román kutatás eredményei4 közül I. Opriçan munkáját kell kiemelni, aki gazdagon illusztrált monográfiájában a román kereszteket (illetve azokat kiegészítve az egyéb szakrális kisemlékekkel) tekintette át (Opriçan 2003). Magyar szempontból is tanulságos egyrészt az a gazdag szimbólum-világ, ami a román kisemlékeket jellemzi, másrészt azok a román sírjelek, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a mi református fejfáinkra5. Szlovákia Előadásom elején Szlovákiából indultam, bemutatva röviden a komáromi Szakrális Kisemlék Archívumot. Kőrútunkon most visszaértünk Szlovákiába, s nézzük a szlovák kutatás eredményeit. Néhány igazán szórványos adatot leszámítva a szakrális kisemlékek iránti érdeklődés az 1960-as évektől érezhető, noha az ideológiai korlátok miatt a témát nem a vallási tartalma, hanem az esztétikai értéke oldaláról közelítették meg. Mint népművészeti alkotásokat vették számba a különféle sírjeleket, temetői nagykereszteket (Bednárik 1972), illetve a „népi plasztikákat” (Kovačevičová 1969; Kovačevičová -Schreiber 1971). Az ország műemlékeit (gyatrán!) áttekintő műemlékjegyzék imitt-amott szakrális kisemlékeket is számbevesz ugyan, ám még az sem mondható, hogy legalább a műemlékileg jelentős darabokat maradéktalanul feltérképezte volna (SPS 1967-1969). Néprajzilag pedig gyakorlatilag használhatatlan. A rendszerváltást követően megélénkült a szlovák érdeklődés is a téma iránt, az egyes szentek kultuszával intenzívebben kezdtek foglalkozni (Buganová 2004b; Mrázová 1995). Szent Vendel tiszteletével például az időközben elhunyt Ivan Chlebana (Chlebana 1995), illetve Veronika Gécziová-Komorovská (Gécziová- Komorovská 1995a,b) foglalkozott behatóbban; erősen támaszkodva a szent köztéri szobraira, mint információs forrásokra. A szlovák kutatók, a komáromi Szakrális Kisemlék Archívum nyomdokain haladva (Buganová 2004a, 83), több helyen is szakrális kisemlék adatbázisokat hoztak létre (Galánta, Losonc /vö. Nociarová 2002/, Kassa), s mára egyre több publikáció vehető kézbe a témáról (Buganová-Šangala 20026; Buganová-Sangala 2005; Čičo-Kalinová-Paulusová 20027 8; Ilalko 2005a,b“; Churý 1994 stb.). Külön kell szólni a szlovákiai magyar kutatás eredményeiről. Mint említettem, a téma intézményes kutatása és dokumentálása a komáromi Etnológiai Központ Szakrális Kisemlék Archívuma 1997-es létrehozásától számítható. Egyéni kezdeményezésekből ezt megelőzően is születtek viszont már bizonyos eredmények (pl. Csáky 1993; Liszka 1993b stb.). Azóta ezek száma megsokszorozódott: helyi kiadványok, „falumonográfiák” elválaszthatatlan része lett az adott település szakrális kisemlékeinek jobb-rosszabb bemutatása, egyetemi szakdolgozatok is születtek ebben a témában, és immár összefoglaló munkák is számbavehetőek (Csáky 2005; L. Juhász - Liszka 2006; Liszka 1999c; Liszka 2000a). 4 A közelmúltban Hcdvig-Maria Formagiu tekintette át vázlatosan a román kutatás legújabb eredményeit, illetve adott képet a román szakrális kiscmlékekrol (Formagiu 2007). 5 A munkára évkönyvünk következő kötetében még visszatérünk. 6 A kiadványról a jelen kötet recenziós rovatában ismertetés olvasható. 7 A kiadványról a jelen kötet recenziós rovatában ismertetés olvasható. 8 A kiadványról a jelen kötet recenziós rovatában ismertetés olvasható. 21