Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére
rosi lelkésszé választotta. Pozsonyhoz hasonlóan valamennyi város és járássíkra szállhatna nemzetiségi lakosaiért, a szlávok a szláv, a magyarok a magyar kultúrát védelmezve. Amint a nemzetiségek érezni fogják, hogy nem kell többé nap mint nap nemzetüket érő támadások ellen védekezniük, belátják, hogy a békés együttélés, a közös céljaink megvalósítása, a szabadságon alapuló államélet mindnyájunk érdeke. Hiszünk benne, hogy rövid idö'n belül eljön a békés együttlét korszaka.” A cikkíró szerint az atya ezenkívül képes lesz „német jellegünk és nyelvünk megőrzésére, és nemzetiségek alkotmányban kimondott egyenjogúságát, és megszabadít az idegen nemzet kötelékeitől, hiszen a múltban is láthattuk és sajnos át is élhettük, hogyan vezet természetes kultúránk és nyelvünk elidegenítése egészen az elvadultságig és elfajzásig, és lássuk be, ismét csak a fiatalság sínylené meg, hogy tanulmányait egy teljesen idegen nyelven kell elsajátítania.” Ebben a szellemben az alkotmány ígéreteire hivatkozva minden népcsoport megpróbálta a számára legelőnyösebb lehetőségeket kiharcolni. Már amennyiben az egyes igények teljesültek-teljesülhettek: I. Ferenc József uralkodása, a kezdeti ígéretek ellenére egyre inkább egy szigorú abszolutisztikus kormányzássá alakult át, a többség keserű csalódását maga után vonva. Érdekes kutatási célul szolgálhatna e tekintetben a fent vázolt erőviszonyok, a nemzetiségek helyzetének hosszabb távú, egészen az 1867-es kiegyezésig történő elemzése is. Az viszont 1849-re már világossá vált, hogy a viszonylag csekélyek az esélyei a szlovák nemzet számos olyan kívánságának, melyeket az központi fontosságúnak tartott. Végezetül mindenképp említést érdemel egy írás, amely mintegy összegezve a Pressburger Zeitung álláspontját az ügyben, a továbbküzdésre szólított fel. A cikkíró először a „politikai fanatizmus” ellen emeli fel szavát, amely szerinte meghatározó elem volt a forradalom eseményeiben. Az újság célja viszont épp az e fanatizmus ellen való küzdelem, amelynek az igazság, szabadság és jog pilléreire kellene alapulnia. A szerző így folytatja: „e tekintetben megvédtük a németek és szlávok jogos igényeit a magyar nemzet elnyomatási vágyával szemben; viszont adott esetben ugyanezen erővel készek vagyunk a magyarok ellen történő esetleges igazságtalanságokat is kivédeni, amennyiben ez előfordulna. Viszont nem szabad azt hinni, hogy az igazságtalanság végül is igazsággá változik, csak azért, mert az évszázadokon át gyakorolva és eltűrve volt, egyúttal hogy egy efféle, minden józan észnek ellent mondó előjog eltörlése egyben egy igaz törvény megcsorbítása. Szeretnénk, ha újságunk hozzájárulhatna a magyarországi németek szunnyadó öntudatának felébresztéséhez, és arra törekszünk, hogy menedéket nyújtsunk a hosszú ideje elnyomott szlovákok számára is. Nem gondoljuk viszont, hogy e cselekedetünkkel bármiképpen is megkárosítanánk a nemes magyar nemzet érdekeit. Helyes dolog-e az, hogy a nagyravágyó magyarok nem ismerik el testvéreik jogait, hogy magukat helléneknek, míg a más nemzeteket helótáknak képzelik? Ezt nem hisszük el. Hiszen akik ezt vallják, azok csak elfajzott magyarok, akikkel lehetetlen minden megállapodás, egyezségkötés. Velük sosem leszünk képesek lapunk hasábjain békét kötni, mint ahogyan a fény és a sötétség sem tud meglenni egymás mellett. Tartós harcot hirdetünk az elnyomás minden formája, a jogtalanság ellen pedig könyörtelenül küzdeni fogunk! Csakis így őrizhetjük meg az igazságot. Libina.’”* A szlovák törekvések tükröződése a lap hasábjain 1849. január 19-én a Turócszentmártonban összegyűlt szlovák vezetők megfogalmazták a szlovák területi autonómiával kapcsolatos elképzeléseiket. A Pressburger Zeitung február 38 38 1849. november 13., 262. sz. 192
