Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére
tőség tetszése szerint interpretálva, hanem proklamációik eredeti formájukban, szövegükben lettek közölve. Hiszen a kritikus olvasó számára továbbra is fennállt a szabad véleménykialakítás lehetősége. Tudósítások jelentek meg állítólagos szláv bujtogatók pereiről is, melyek kimenetele, a halálos ítélet, már a tárgyalás alatt nyilvánvaló volt. A bíróság viszont nem egy esetben alapos, előítéletektől mentes utánajárás következtében igazságos és enyhe ítéletet hozott. Érdekes forrásul szolgálhatnak azok az írások is, amelyek a magyar sorokban harcoló szlovák csapatokról számolnak be (Sándor-hadtest). Ezek a harcosok hű, megbízható, jó katonákként, igaz magyar polgárokként vannak bemutatva. Végezetül gyakran találkozhatunk a lap hasábjain szlovák nyelvű újságok és folyóiratok közzétételeivel, híradásaival is.19 A Pressburger Zeitung korabeli számait olvasva mindenesetre leszögezhető, hogy a szlovákokat sohasem tartották komolyan vehető, politikai súllyal bíró csoportnak, viszont összességében sohasem volt a lakosság ellenük hangolva, még a szabadságharc idejében sem. Népük egy egyszerű, könnyűszerrel mozgósítható, szegényes tömegként jelenik meg a lap hasábjain. Végezetül az a feltételezés sme teljesen alaptalan, hogy a szlovák nép elégedetlenségén és problémái keresztül gyakorta különféle propagandacélokból lett kihasználva. Például olyan helyzetekben, amikor a magyarok hazafiasságát és emberségét kellett hangsúlyozni, vagy éppen a megvetendő bécsi politikát pellengérezték. A németek megjelenítése A vizsgált időszakon belül megjelent, a magyarországi németséggel kapcsolatos írások fő témájául egyrészt a kolonizáció20 kérdése, másrészt pedig a városi, akkoriban még túlnyomórészt német ajkú polgárság helyzete szolgált. Afelől általános egyetértés uralkodott, hogy a német lakosság viszonylag csekély politikai befolyással rendelkezett, ami részben annak is tudható, hogy általában véve is, a magyarországi polgárság kezében kevés politikai hatalom összpontosult. Ez a tendencia úgy saját, azaz német, mint idegen megítélések alapján is általános érvényűként lett elfogadva. A német bevándorlókat és polgárokat rendszerint alkalmazkodóképes, problémamentes embereknek tartották, munkájukat elismerés övezte. A lap szerint viszonylag hamar félretették német patriotizmusukat, amely helyére a magyart vették fel. A német betelepüléseket illetően sokan kritikus hangnemben beszéltek. Az alapkérdés az volt, hogy vajon egy nagyobb betelepülési hullám nem válna-e végül is a magyar nemzet épülésének rovására, illetve hogy nem lenne-e elegendő az ország további fejlődéséhez csupán a magyar elem is. Ez a diskurzus teljes terjedelmében megjelent az újság hasábjain, hamarosan viszont minden kétség eloszlott, és a letelepedés kérdése elfogadottá vált. A német lakosság érdekes módon gyakran mint „nemzetiség nélküli” lett beállítva, illetve ők maguk jelölték magukat ily módon. 1845. március 29-én, a Pannónia 37. évfolyamában a következő sorok olvashatók: „Vigyázzatok a magyarokkal! Eljött az idő, hogy a német nép végre feleszméljen; az idő arra, hogy bepótolja sokéves elmaradását, jóvátegye, amit korábban elrontott. Azt, hogy e sorok központi tárgya nem más, mint saját nemzetiségük, az is bizonyítja, hogy ezt előbb ki is kell harcolniuk. Más nemzetek csupán a többi népek nemzetiségéről beszélnek, sajátjukról nem. 19 Például Ondrej Kostclni cikke a Slovácke Noviniben, 1848. május 29., 66. sz. 20 A pontos tudományos terminológia tekintetében c helyütt helyesebb lenne a “betelepülés” vagy a “letelepedés” használata a „kolonizáció“ szó helyett. Az eredeti fogalom megtartásával a lehető legnagyobb szöveghűségre törekedtünk. 178
