Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére

A felkelés vezérei - máig a szlovákok nemzeti hősei — mindezek ellenére mint bujtogatók, lázítók és rablónépség, tehát mint rebellis pánszlávok jelentek meg az újság hasábjain. A Štúr-ellenes hangulat ez idő tájt, ikor az a prágai Szláv Kongresszuson részt vett, mintegy forrni látszott. Az esetről beszámoló cikk írója csodálkozását fejezi ki afelett, hogy „Ludwig Stúr, a pozsonyi szláv újság szerkesztője, magyar állampolgár is aláírta” azt a proklamációt, amely szláv követek menesztését sürgette az országgyűlésbe.18

Egy 1848. szeptember 25-én megjelent, a szlovák fegyveres felkelés kitöréséről szóló senicai tudósításból kitűnik, hogy a felkelés magva csupán néhány vezéregyéniség, ez esetben Húrban személyére korlátozódik, míg maga az egyszerű nép mint megtévesztett, félrevezetett tömeg küzd az ügyért. Húrban, a „hírhedt agitátor” és evangélikus lelkész népét az ország törvényei ellen szítja, a hivatalokkal szembeni engedetlenségre szólítja fel, továbbá egy, a lehető legszélesebb kiterjedésű össz-szláv birodalomról, sőt ezáltal a magyar nemzet kiirtásáról szónokol. Ez az „átkozott szörnyeteg”, írja a lap, Mijavából és Brezovából szórja népe közé a bujtogatás magvait. Ezek pedig, a törvényhozás és a jog területén való tájékozatlanságuk miatt, tömegesen sereglenek köré, akárcsak egy jós lenne. Fel kell ellene lépni, és addig nem szabad nyugodni, míg e „szerencsétlen alak” fészkéből ki nincs billentve, és „mély sebet ejtő sárkánymérgények nyoma” el nincs távolítva, áll a lapban. A hadsereg mozgósítva lett, így mindenki bízvást hihet abban, hogy „a közrend ezen felborítója” ezúttal nem kerüli el bűnhődését, az emberiség pedig végre megszabadul egy „elsőrangú bűnözőtől.”

A történelmi tények tekintetében meg kell jegyeznünk, hogy a szeptemberi szlovák mozgalom teljesen eredménytelen volt, továbbá hogy a szlovák lakosság nagy része a magyar oldalon harcolt, Stúrék felszólításának messzemenően ellenállt, és nem utolsó sorban nyíltan vallotta, hogy Bécs ellen küzd.

Mindenképpen említést érdemel az a szeptember 26-án megjelent írás is, amelyben az 1848-ban Bécsben megalakult Szlovák Nemzeti Tanács pecsétjének leírását olvashatjuk: („a pecséten egy hármasdomb látható, annak középső és legmagasabb csúcsán görögkereszt magasodik. Felette, a mező kétharmad részét elfoglalva, egy felirat olvasható: „Národná rada Slovenska”, azaz Szlovák Nemzeti Tanács.) Ebben tehát okiratba foglalták és megpecsételték a szláv diktatúra egy életjelét. / így hát a dombok - legyen a nevük Tátra, Fátra, Mátra vagy akár Hodža, Stúr és Húrban - ez még minden bizonnyal a „Rada” belső titka, (...) hamarosan teljesen el lehetnek simítva.”

A szlovákság harca a lapban nem úgy jelenik meg, mint egy saját indíttatású, önálló akaratból történő küzdelem. Ismét csak a bécsi kamarillának köszönhető, írja a lap, hogy a szlovák nép a magyarok ellen lett gerjesztve — ez tökéletesen megfelel a régi mettemichi jelszónak, az „oszd meg és uralkodj” szellemének, amely Bécs számára lehetővé tette, hogy az újra hatalmába kerítse Magyarországot. A szlovák felkelés, a szabadságharc további eseményei, valamint a szláv lakosságnak a harcokban való részvételét tekintve a lapon belül szemmel látható a törekvés, hogy a szlovákok helyzetét, a velük való történéseket a lehető legtényszerűbben és legkorrektebben jelenítsék meg. Ezt bizonyítja például az is, hogy az újságban gyakran Stúrék mozgalmának a felhívásai is megjelentek. Ez persze nem azt jelentette, hogy a szerkesztőség azonosult ezekkel a nézetekkel - éppen ellenkezőleg. Mégis egyfajta alapvető tisztesség figyelhető meg a lap oldaláról, azt tekintve, hogy az ellenfél véleményei a cikkekben nem lettek eltorzítva vagy éppen a szerkesz18 1848. június 5., 69. sz.

177