Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Az ágyú, mint az etnikai töltetű szimbolikus térfoglalás eszköze. Esettanulmány, Tornalja
kormányzat márciusi ülésén a Demokrata Párt egyik képviselője a következő javaslatot terjesztette elő: „Tisztelt képviselők, tisztelt polgármester úr, tisztelt jelenlévők! Kérem az önkormányzatot, hogy helyezze hatályon kívül azt az 1991-ből származó önkormányzati határozatot, melynek értelmében az ágyú el lett távolítva a Főtéren álló, városunkat a fasiszta iga alól való felszabadítás során elesettek márvány emlékműve elől. Ez az ágyú az emlékmű része, a fasizmus elleni harc jelképe, melyhez csatlakozik a Szlovák Köztársaság is. A javaslat elfogadását megígérték, s a szavazás során a kezdeményezést támogatni fogják az SDKÚ, a DS, az SNS, a HZDS, a KSS, az SDL, a KDH képviselői és a független képviselők, vagyis az összes képviselő, leszámítva az MKP képviselőit. Amenynyiben a Magyar Koalíció Pártja képviselői is megszavazzák ezt a javaslatot, akkor ez az önkormányzat valamennyi képviselőjének az érdeme lesz és egyik politikai párt sem sajátíthatja majd ki az ágyú eredeti helyére való visszahelyezésének érdemét. A támogatást előre is köszönöm!” A kezdeményezésre választ Mészáros Gyula, a MKP képviselői csoportjának elnöke adott: „Tisztelt, polgármester úr, tisztelt képviselő-testület, az ágyúnak az elesett szovjet katonák emlékművéhez való visszahelyezésével az önkormányzat egyszer már foglalkozott. Akkor titkos szavazás során a képviselők érvényben hagyták az 1991-ben elfogadott határozatot. Az ágyú visszahelyezésének kérdése rendszerint választások előtt kerül terítékre, legyen szó parlamenti vagy önkormányzati voksolásról, azzal a céllal, hogy egyes pártok vezetőiből álló csoport ebből politikai tőkét kovácsoljon. Az MKP tornaijai szervezete hajlandó erről a már így is túlpolitizált kérdésről valamennyi párttal, mozgalommal, szövetséggel tárgyalni, de csak az idei választások után. Az önkormányzat mai ülésén a kérdés megnyitását nem támogatjuk.” Annak ellenére, hogy az MKP képviselői csoportja, melynek többsége volt a testületben, felszólította a többieket, hogy a javaslatot ne terjesszék be, a voksolásra mégis sor került. A beterjesztett javaslatot titkos szavazás során 11 képviselő támogatta, ellene senki sem szavazott, s 12 képviselő tartózkodott a szavazástól. Ezt követően a javaslat beterjesztője a kisebbség többség általi elnyomásáról beszélt, utalva ezzel az MKP-ra, illetve rajta keresztül a helyi magyarságra, bár később ezt cáfolta. Az ominózus ülésről és a szavazásról a Tornaija és Vidéke helyi lap is beszámolt, s a javaslatot beterjesztő képviselő kirohanására is itt reagált a magyar párt képviselői csoportjának vezetője: „A szavazásra az MKP felhívásának ellenére sor került. B. képviselő úr javaslata titkos szavazás során el lett utasítva. A képviselők többségének nagy meglepetésére B. képviselő úr az eredményre — véleményünk szerint — elhamarkodottan és antidemokratikusan reagált akkor, amikor kijelentette: magasabb helyeken fog beszámolni arról, hogy Tornaiján hogyan bánik a többség a kisebbséggel. Erre a kijelentésére a következő képen reagáltam: Városunkban a szlovákok, magyarok és cigányok együttélése példaértékű. Ebbe az együttélésbe ellentétet és gyűlölködést vinnie egy demokratikus képviselőnek elítélendő dolog.” Ezzel azonban az ügy koránt sem ért véget, s a helyi lap következő számában a javaslat beterjesztője újságcikkben hozta nyilvánosságra álláspontját „ Újabb sikertelen kísérlet” címmel. Emellett a cikk mellett azonban ugyanennek a szerzőnek a tollából egy másik írás is olvasható, melynek címe: „A szlovák önrendelkezés harcosa”. A Demokrata Párt önkormányzati képviselője első írásában előbb a második világháború szörnyűségeire utal, illetve a harcok során elesett katonák emlékére állított emlékművekről ír. Aztán számon kéri a korábbi önkormányzaton azt a döntést, melynek értelmében az ágyút eltávolította, barbár tettnek, az emlékmű megcsonkításának nevezve ezt a cselekedetet. Ezt követő okfejtésében az antifasiszta küzdelmen keresztül eljut a kisebbség többség általi elnyomásának 136
