Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Az ágyú, mint az etnikai töltetű szimbolikus térfoglalás eszköze. Esettanulmány, Tornalja
Acta Ethnoloeica Danubianci 8—9 Í2007), Komárom—Komárno Az ágyú, mint az etnikai töltetű szimbolikus térfoglalás eszköze Esettanulmány, Tornaija Pusko Gábor Beszámolómban azt próbálom meg bemutatni, hogyan és miért vált egy emlékmű egyik alkotó része — egy ágyú — az etnikai jellegű szimbolikus térfoglalás eszközévé egy délszlovákiai magyar többségű településen, Tornaiján. Egy olyan eseménysorozatról, konfliktushelyzetről van szó, mely az ideológiai színezetű ellentétektől az etnikai színezetű verbális összetűzésekig vezet. Az is nyilvánvaló, hogy a folyamat végkifejlete — az etnikai színezetet kapott végjáték - mély játék. A tét esetünkben is olyan magas, hogy belemenni inkább tűnik vakmerősségnek, sem mint szolid haszonnal kecsegtető üzletnek (Geertz 1994, 126-169). Az erőviszonyok ismeretében a kezdeményezés - mint majd látni fogjuk - eleve sikertelenségre volt ítélve, s így logikusnak tűnhet az a feltételezés, hogy nem is a várható haszon / kedvező eredmény miatt indították el, hanem épp a borítékolható sikertelenség apropóján a saját körben történő népszerűség növelése miatt. Hogy végezetül az „ügy” meglepő fordulatot vett, ahhoz kellett néhány ember, akik az ágyút szintén saját céljaik eléréséhez használták fel, s a kérdést a nemzetiségi színtérről részben ismét az ideológiai porondra vezették vissza. Az előzmények Önmagában a történet nem is lenne igazán érdekes, azonban jelen esetben egy 1938-tól tartó politikai folyamatról van szó, mely végül etnikai töltetet kapott. Az eset megértéséhez vissza kell utalni két, Tornaiján folytatott kutatás eredményeihez, illetve néhány, a városkában lezajlott eseményhez is. A Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete 2000 márciusában elindította a Lokális identitás és interetnikus kapcsolatok elemzése Kárpátmedencei magy’ar településeken című stratégiai programot. A program két nagy témakört foglalt magába. Nagyobb hangsúlyt kapott az interetnikus kapcsolatrendszer kutatása, míg a lokális identitások feltárása csak meghatározott jellegzetességekre figyelve kezdődött meg (Bakó 2003, 9). E vizsgálódáson belül került sor egy tornaijai kutatás elvégzésére is, mely munka rövidített változata a kutatást lezáró tanulmánykötetben látott napvilágot (Pusko 2003, 191-206). Az itt elvégzett vizsgálódás során rendszeresen visszatért egy gondolat a magyar adatközlők részéről - kinél erőteljesebben, kinél csak utalás formájában - mégpedig az, hogy az 1989-es rendszerváltást és az azt követő, a demokratikus normáknak megfelelő arányeltolódások, főleg az önigazgatásban, egyfajta „trianon-szindrómát” váltottak ki a helyi szlovák lakosságban. E vélekedések szerint - és egyébként a tapasztalatok is ezt mutatják - veszélyeztetve látták az addig számukra bebiztosított hivatalokat, 133
