Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Az ágyú, mint az etnikai töltetű szimbolikus térfoglalás eszköze. Esettanulmány, Tornalja
munkahelyeket, pozíciókat. Az első' szabad önkormányzati választásokon még a számarányuknak megfelelő pozíciókat sem tudták elfoglalni, s emiatt veszélyeztetve érezték magukat (Pusko 2003, 204). A rendelkezésre álló adatok egyértelműen azt mutatják, hogy 1989 előtt a 73 százaléknyi magyarság nem rendelkezett arányainak megfelelő mértékű képviselettel a helyi és járási tanácsi rendszerben. Mindezek mellett a helyi (de nem csak a helyi) szlovákság egy részénél újabb traumát, vagy ha úgy tetszik, veszélyérzetet keltett a település eredeti nevének a visszaállítása. Érdemes megemlíteni, hogy azon dél-szlovákiai magyar települések közül, melyek nevüket a második világháborút követően szlovák történelmi személyiségekről kapták, egyedül Tornaijának sikerült megszabadulni a Šafárikovo elnevezéstől (Jarábik 2001, 164). A szlovák Tornala elnevezés törvényileg 1990. október 1-én lépett érvénybe (Gaál 2001, 330) de még évek múltán is egyik viszszatérő eleme volt a szlovák-magyar konfliktusoknak. A másik, véleményem szerint meghatározó tényező pedig az a tény, hogy a tornaijai szlovákság egészen 2004-ig nem rendelkezett olyan szimbolikus térrel, mely a szlovák jelenlétet, a terület feletti „szlovák fennhatóság” jogos igényét és történelmi tényekkel történő igazolását támaszthatta volna alá. Igaz, hogy etnikai töltettel bíró térrel a magyarság sem rendelkezett 1945-től 1989-ig. Az említett esztendőben nyújtotta be szándékát a Matica slovenská helyi szervezete egy Kuzmányit ábrázoló mellszobor felállítására. Az emlékművet a Templom téren, az evangélikus templom előtt szerették volna felállítani azzal az indoklással, hogy Kuzmányi evangélikus püspök volt és a közeli Sajógömör iskolájában tanult. A hely kiválasztását valószínűleg azonban az indokolta, hogy így ellensúlyozzák a parkban álló, a Csemadok helyi szervezete által állított millecentenáriumi emlékmű dominanciáját. A Matica kérvényét a helyi önkormányzat jóváhagyta, azonban az evangélikus gyülekezet elutasította. így a Kuzmányit ábrázoló mellszobor a közelben álló, időközben Pavol Jozef Šafárik nevét felvevő szlovák általános iskola épületének falára került. Ezt követően 2006 októberében, a Tornaijai Városnapok ünnepségsorozat keretei között egy emléktáblát leplezett le a Matica az egykori ipartestület épületének falán. A márványtáblával Mikuláš Senko koreográfusnak állítanak emléket, aki a 60-as években sikeresen tevékenykedő Cierťažeň nevű szlovák néptáncegyüttes alapítója és vezetője volt éveken keresztül. E két emlékhely kialakítását megelőzően a tornaijai szlovákok nem rendelkeztek olyan térrel, ahol szervezett keretek között mutatkozhattak volna meg a nyilvánosság előtt, csupán bizonyos helyeken és bizonyos alkalmakkor tudtak „tömegesen” jelen lenni, mint ,,tornaijai szlovákság" (Pusko 2005, 241-249). Mindezek ismeretében úgy vélem, könnyebben megérthető, hogy miért is ragaszkodtak a tornaijai szlovákok egy emlékmű egyik alkotórészéhez, az ágyúhoz. A helyszín és az emlékmű A mai városi parknak - tulajdonképpen a városka főterének - nagyobb része a 20. század derekáig piactérként funkcionált, csak a nyugati részén alakítottak ki egy parkot. Központi fekvésének köszönhetően azonban különféle politikai - társadalmi rendezvények helyszíne is, egészen napjainkig. Tornaija 1938-as Magyarországhoz történő visszacsatolását követően ebben a parkban állítottak fel egy turul madaras emlékművet, s helyezték el mellette az országzászlót is. Ez az emlékmű azonban nem sokáig állt a téren. 1945-ben lebontották (más állítások szerint beleépítették a szovjet emlékműbe), s helyére (vagy ennek a helynek a közvetlen 134
