Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

let örökzöld koszorúival. A december 24-én délelőtt rendezett ünnepségen a lakosság megrendülve állta körül az obeliszket, melyen 46 név olvasható, s melyről a világháborút megjárt Szabó Géza bácsi távolította el a leplet.

A megemlékezés drámaiságát az unokák és dédunokák is átérezték. Erről tanúskodott Bartalos Tamás ágendázó kisiskolás szavalata és a református egyházközség énekkarának szereplése is.

(Új Szó 1992. január 31., 7. o.)

Kovács Ágnes: Felavatták a zsidóság emlékművét. A gyászoló túlélők kezdeményezése és adakozása révén készült cl

Rozsnyó. Jossi Steiner kassai főrabbi, valamint több, külföldre elszármazott polgár jelenlétében felavatták a rozsnyói zsidóság emlékművét a városi köztemetőben. Az emlékművet 2002 óta tervezte felállítani az önkormányzat, ám anyagiak hiányában ezt csak most sikerült megvalósítani. A kezdeményezők Strausz Lipót Sándor külföldön élő, a városból kényszerűségből elszármazott polgár, Ehrenfeld Tibor, a koncentrációs tábornak Rozsnyón Maradt túlélője, valamint Kardos László helytörténeti kutató volt. Strausz Sándor 18 évesen került koncentrációs táborba, majd onnan hazatérve a bolsevista rezsim tette lehetetlenné, hogy tanulmányait befejezze, valamint más, rozsnyói polgárhoz hasonlóan méltó életet élhessen. Elmondása szerint 1968-ban döntött úgy, hogy végleg elhagyja szülővárosát, amelynek temetőjében sok rokona nyugodott, mígnem a 70-es években az akkori városvezetés szanálta A zsidó temetőt és a zsinagógát. Ezzel az utolsó láncszem szakadt el, amely még a városhoz kötötte az elszármazottakat. 2005 szeptemberéig csak egy márványtábla jelezte a városháza falán, hogy rozsnyói áldozatai is voltak a holokausztnak. Holott 1944 júniusában több mint 400 zsidót hurcoltak el a haláltáborokba. Az elhurcoltak névsorát Kardos László helytörténeti kutató állította össze, s többek között az ö kitartásának az érdeme is, hogy az emlékmű felépült. Az emlékmű a tórát szimbolizálja, s Mózes tízparancsolata olvasható rajta. Elkészítéséhez 50 ezer korona értékben a besztercebányai Szlovák Hitközségek Központi Szövetsége járult hozzá.

{Új Szó 2005. szeptember 20., 4. p.)

Diószeg

„2006. május 7-én, a fasizmus felett aratott győzelem ünnepének előestéjén ünnepi megemlékezésre és koszorúzásra került sor városunkban. Ezen a hagyományos rendezvényen a jelenlévőket Ing. Szabó Antal polgármester köszöntötte, az ünnepi beszédet Ing. Jaroslav Kmeť, a Szlovák Antifasiszta Harcosok Járási szervezetének elnöke tartotta. Beszédének egy része az alábbiakban olvasható:

Immáron 61. alkalommal emlékeznek meg a világ nemzeti a II. világháború befejezéséről, amely oly sok szenvedést okozott az emberiségnek. Olyan háború volt, amely bolygónk öt kontinensének nemzeteit vonta harcba. Nagyon jól tudjuk, hogy Hitler kihasználta a német nemzet nehéz helyzetét az I. világháborút követően, képes volt meggyőzni a németeket arról, hogy sérelem érte e nemzetet a vesztes háború után, és elhitette vele, hogy a német nemzet kivételes, hogy joga van más nemzetek területére, és arra, hogy az ott lakókból szolgák és rabszolgák legt’enek. Sőt némely faj likvidálására is jogot érzett, mert szerinte az az emberi társadalom számára káros volt.

130