Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
Az ünnepély az előre megállapított program szerint folyt le. Délelőtt fél 2 órától 2 óráig térzene volt, mit a jóhírű dénesdi tűzoltó zenekar adott elő. Két órakor kezdődött a helyi és vidéki lakosság gyülekezése, valamint a szomszéd községek: Vereknye, Szunyogdi, Csölle községek tűzoltó testületéi saját zászlójuk alatt. A testületek vezényletét Jancsovics Rudolf II. h. jár. parancsnok látta el. A járási tűzoltó szövetség parancsnoksága is képviseltette magát, mivel a püspöki elesett hősök között sok bajtárs-tűzoltó volt. Megérkezvén a járási főnök úr, két lovas bandérium kísérte a kegyeletes helyre, kit ugyancsak a vezénylő parancsnok fogadott, majd jelentkezett nála a jár. tűzoltó parancsnokság. A szokásos üdvözlések és jelentések után az állami himnuszok játszattak el, melynek elhangzása után a járási főnök úr emelkedett szólásra. Beszédében különösen kiemelte Püspöki község lakóságának áldozatkészségét, engedélyt adott a szobor leleplezésére. Erre leesett a lepel s minden tekintet a szobor felé esett, általános tetszést aratott a mű, mely szépen domborítja ki a hadi árvát és az özvegy anyát, mint gondozzák az elesett hős sírdombját a kereszt tövében. A szobor leleplezése után a községi bíró lépett a szobor elé, ki a község nevében meleg szavakban üdvözölte az ünnepélyen oly szép számban megjelent hivatalos személyeket és vendégeket. Majd Granatier Antal mondott ünnepi beszédet, mit a jelenlevők élénk figyelemmel hallgattak meg. Ezt követte a helyi énekkar sikerült alkalmi dala, mit Tóth János helybeli tanító tanított be. Következett Weibl Katóka, Kammer Ferenc és Szelepcsényi Maria hadiárvák, illetve unokák szavalatai, mik oly meghatók voltak, oly szépen voltak előadva, hogy csak könynvek hullatlak ki az elérzékenyedett jelenlevők között. A helybeli cserkészcsapat alkalmi párbeszédet mondott, melyben sok a békét óhajtatta. Elérzékenyítette az ünneplő közönséget Pikner Ferenc és Kemény Vince hadirokkantok szavalata is. Következett a szobor megkoszorúzása. Elsőnek a község elöljárója tette le a szép és értékes babérkoszomt. Majd a járási csendőrség és a járási tűzoltószövetség nevében a járási tűzfelügyelő szólalt az érdekeltekhez, figyelmükbe ajánlotta a szobor ápolását, mely után gyönyörű koszorút tett le a szobor lábához. Ezután sorban következtek az egyes egyesületek, testületek hódolata és a koszorúk elhelyezése a szobor körül. Ez a felvonulás élénk emlékezetükben marad a lakosságnak. A megkoszorúzás alatt a tűzoltó zenekar gyászdalokat játszott, amelynek befejezése után a dénesdi cigányzenészek a: ,,Lekaszálták már a rétet" játszották el, mi szintén élénk tetszést aratott. A szoborbizottság pedig a jelenlevő községi bírónak átadta a szobrot azzal a kéréssel, hogy azt megőrizni, megvédeni és fenntartani szíveskedjék, mit a bíró meghatott szavakban el is fogadott és tett rá ígéretet. Az ünnepély zárószónoka Jancsovics Rudolf főjegyző volt, aki hálás köszönetét mondott a lakóságnak áldozatkészségéért, a hatósági kiküldötteknek, a tűzoltó testületeknek szíves megjelenésükért, mellyel az ünnepélyt oly széppé és emlékezetessé tették. Végezetül a felállított tűzoltó testületek jól sikerült díszmenetben vonultak el a szobor előtt. E. (Somorja és Vidéke 1936. október 3., 2. p.) 126
