Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Hartinger, Walter: Kisemlékek az idő sodrában
Acta Ethnologica Danubianu 8-9 (2007), Komárom-Komárno Kisemlékek az idő sodrában1 Hartinger, Walter Földünk felszínén, eltekintve a világtengertől, ma már kétségkívül mindenhol erősen láthatóak az emberi tevékenység nyomai. A geográfusok már régen lemondtak a ma még ismeretlen, érintetlen tájak felkutatásának lehetőségéről. A trópusi esőerdők, csakúgy mint a hatalmas sivatagok vagy éppen a szibériai tajga és tundra, mind-mind magukon viselik az emberi jelenlét nyomait, Közép-Európa túlnépesedett országairól — beleértve a járhatatlannak tűnő alpesi tájakat - nem is beszélve. Az emberi lét a térben, helyhez kötve zajlik, valósul meg, így az egyes vidékek a mindenkori élet és emberi kultúra dokumentumaivá válnak. Ezért általános érvénnyel kijelenthetjük, hogy minden tájegység az emberi tevékenység megörökítője, ezáltal képes életünk mintegy dokumentálására is. Erre az emlékállító feladatra, szerepre különösen alkalmasak a jogi, közigazgatási emlékek („Rechtsdenkmale”), azok a jelzések, amelyek egy-egy terület szerepére, rendeltetésére, státusára hívják fel figyelmünket. Az írásosan dokumentált idők kezdete óta az emberek mindig is arra törekedtek, hogy földterületeiket, ingatlanaikat, javaikat, felségjogi igényeiket különböző jelzések által elhatárolják, határaikat a külvilág számára jelezzék, nyilvánossá tegyék. A limes, a rómaiak védő sáncrendszere egyes vidékeken máig az „ Ördög fala "-ként él a köztudatban. A Rhaetia és Noricum tartományba be-betörő bajorok (bajuvárok) törvénykönyvükben, a Lex Baiuvariorumban külön fejezetet szenteltek a határjelzések megsemmisítésének: „Ha valaki elegyengeti, betemeti a határvonalat, vagy a határjelző köveket helyükről elemeli, ha szabad ember, fizessen szomszédainak kövenként vagy jelenként 6 schillinget. Amenynyiben szolga, 50 ütéssel vesszőztessék meg... Ha nézeteltérés támadna határügyben, a régebben felállított jelöléseket, köveket kell megvizsgálni, ugyanúgy a határvonalat, mezsgyét, mely korábban két szomszédos telek elhatárolására keletkezett. Ha valamelyikük hiányzik, ez esetben a fákba vésett jelölések tekintendők irányadónak. " Elődeink számára mindig is különösen fontos célul szolgált, hogy az egyes területeket használatuk vagy jogi státusuk szerint saját jelzéseikkel saját maguk, és a következő generációk számára is mélyen bevéssék a köztudatba, nyilvánossá tegyék. Ezért rövid időközönként újra és újra ünnepi ceremóniával egybekötött díszmeneteket, lovas felvonulásokat rendeztek. Ezeken jelen volt a bíró, továbbá zenészek, sőt gyakran a lövészegylet is. 1 1 A tanulmány szövege a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja által 2002. május 10-12-én megrendezett 15. Kiscmlék-kutató Konferencián hangzott cl. 11
