Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
A gömöri Csetnek temetőjében eltemetett német katonáknak 1989 után hozzátartozóik állítottak az elhunytak névsorát is tartalmazó közös síremléket, a földi maradványokat nem szállították haza. Még tovább sorolhatnánk a példákat, hiszen a kutatott területen nagyon sok község temetőjében nyugszanak az első vagy a második világháborúban elesett idegen katonák. Elmondhatjuk, hogy sírjukat szinte mindenütt folyamatosan gondozták, teljesen függetlenül attól, hogy éppen milyen nemzetiségű katonáról volt szó.16 Sok helyen mindenszentekkor vagy halottak napján gyertyát is gyújtottak rajtuk. Nem az ellenséget, hanem a szeretteiktől távol nyugvó fiút, férjet stb. látták bennük. Ugyanúgy áldozatoknak tekintették őket, mint az első, vagy a második világháborúban sokszor ismeretlen helyen nyugvó saját hozzátartozóikat. Egyik adatközlőm a következőképpen fogalmazott: ,,Ha már az én testvérem sírjára nem tudok virágot vinni, akkor ennek a katonának viszek, mert úgy’ gondolom, hogy valahol az ö sírját is gondozzák valakik, s néha tesznek rá virágot is. Hát úgy gondolom, mindenhol akadnak jó emberek, mert hát a katonák nem tehetnek róla, hova mentek harcolni, neltik teljesíteni kellett a parancsot, ők nem tehettek róla. A második világháború befejezése után Dél-Szlovákiában is sokan kutattak az idegenben nyugvó hozzátartozójuk sírja után. Voltak, akik ráakadtak egy-egy településen, de sokan máig sem tudják, hol esett el, s hol nyugszik szerettük. Az 1989-es rendszerváltást követő években a magyar és német katonák hozzátartozói is kutattak, s közöttük is akadtak olyanok, akik sikerrel. A szlovákiai magyar sajtó néhány alkalommal megható történetekről tudósított a megtalált katonasírokkal kapcsolatban. A csallóközi Nagyabonyban 1945. március 19-e éjszakáján tizenkét német katona esett bombatámadás áldozatául. A támadás másnapján a faluközösség annak rendje és módja szerint megadta a végtisztességet az elesett katonáknak és sírjaikat azóta is rendszeresen gondozzák: „ ...szerte a világon megejtő, valós embermesék játszódnak le, amikor az évtizedek óta gyászoló gyermek, immár tisztes korú felnőttek »találkoznak» elveszett szüleikkel. Ez év márciusában egy ilyen, ötvenhat évvel ezelőtt megkezdett, s eleddig befejezetlen történet zárult le egy Dunaszerdahely melletti község, Nagyabony temetőjében. Az 1990-es évek elején a Nemzetközi Vöröskereszt programot indított, hogy’ feltérképezzék a világháboríts áldozatok sírjait. Egyrészt, hogy azok utódait értesíthessék néhai szeretteik sorsáról, másrészt azért, hogy ahol erre szükség van, gazdát találjanak a síroknak, esetleg kihantolva a földi maradványokat méltó helyen temessék el azokat... A kelet-szlovákiai Eperjesen székelő szervezet aktivistái személyesen meg is tekintették a mai napig, rendszeresen, illő kegyelettel gondozott sírokat, amelyek sírkövein vezetéknév, rangjelzés is fel van tüntetve, no és az elhalálozás pontos dátuma. így jutott el Nagyabonyba Richard Herbert Scheller ez év március 19-én. Aki édesapja sírját kereste a faluban... Scheller látogatása idején is friss virág volt a sírkövek tövében... Scheller három napig volt a köz- 36 37 36 Kivételt néhány nagyobb város, mint pl. Királyhelmcc, Kassa vagy Komárom stb. képez, ahol a faluközösségekkel ellentétben nem törődtek a sírokkal. 37 Várhosszúréti katolikus adatközlő, nő, 82 éves. Saját gyűjtés, 1999. 114
