Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

LEŽ VEČNÉ MENO TOHO NECH OVENČÍ SLÁVA, KTO SEBA V OBEŤ SVÄTÚ SVOJ NÁROD DÁVA. SAMO CHALÚPKA "

Az emlékművek felavatása

Az emlékmüavatásokról és megemlékezésekről a (cseh)szlovákiai magyar sajtó rendszeresen tudósított, gyakran közölt előzetes hírt, majd a rendezvény után hosszabb képes beszámolókat is. Ez az Első Csehszlovák Köztársaság idején, az 1938-as visszacsatolás után, s napjainkban elsősorban az 1989-es rendszerváltás óta is ugyanígy van. Ezek ösztönzően hatnak más településekre is, hogy kövessék a többi példáját. A szocializmus időszakában is közöltek híreket ezekről a rendezvényekről, azonban ezek nem voltak olyan részletesek, mint az azt megelőző korszakban, vagy pedig napjainkban. A regionális lapok gyakran tették közzé az emlékműavatás egész forgatókönyvét, s az ott elhangzott beszédet is. Ezek a sajtótermékek rendkívül sok fontos információt őriztek meg számunkra ezekről az eseményekről. A Pozsonypüspökiben 1936-ban megvalósult emlékműavatásról eltérően tudósított a bizonyos fokig kormánypártinak minősíthető Somorja és Vidéke c. regionális lap, valamint a Csallóköz — Magyar Vidék c. másik regionális sajtóorgánum.27 Az első világháborús emlékműavatások műsorának általában része volt az elesett katonák árváinak szavalata, vagy éneke is:

„ Pünkösd hétfőn szentelte fel a világháborúban elesett hét kispakai katona emlékére állított obeliszket Simon Lajos nagypakai plébánoshelyettes. Óriási szám, ha elgondoljuk, hogy e község egyike a legkisebb csallóközi falvaknak.

A beszentelés és ünnepi beszéd után, melyet Simon Lajos, a beszentelő plébános mondott, a kispakai közönség változatos, s az ünnep jellegének megfelelő műsorral kedveskedett a megjelenteknek. Lengyel Lajos annál őszintébb szívvel szavalta az Árva könnye című költeményt, mert az ő édesapja neve is ott fénylik a márványtáblán. A kispakai leányok, valamint a nag'pakai énekkar mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy Széllé Kálmán kántortanító érti a dolgát... Rendkívül megható volt a két Mikóczy testvér szavalata, alak együttesen mondották el Soós Károlynak Hol pihen apám? című költeményét. IJj. Sárközy Ferenc bandája szépen muzsikálta a gyászindulót, s a tűzoltóknak, valamint a régi csallóközi őrsök üstgombos mentekötős viseletébe öltözött Földes Vilmos vezette délceg lovasbandériumnak díszmenete katonás volt és szép..."

{Somorja és Vidéke 1933. június 10., 2. p.)

A Magyarországhoz való visszacsatolás időpontjáig — 1938-ig - az emlékműavatások szerényebbek voltak, mint a visszacsatolást követő időszakban. Amikor Magyarország a né27 A részletes tudósítást lásd a mellékletben!

103