Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei
út jobb oldalán találták egy útkereszteződésben, de itt Bagota felől húzódó út is rákapcsolódott a Komáromszentpéterre vezető útvonalra. A Psenák-keresztet mindkét vizsgált településről kiinduló útvonalakkal szemben helyezték el. A környékén „erdőcske is vót” (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Az adatközlő feltehetően erre az út menti keresztre emlékszik gyerekkorából, amikor édesapjával Bagotáról Komáromszentpéterre haladt. Az első objektum alapján tudták, hogy nemsokára elérik a következő út menti keresztet, és a községbe érnek (Gogh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). Egyik adatközlőm mesélte, hogy Psenák Gyula (vagy a cselédje?), aki 1950-52 között még dohányt termesztett11, fehér lepedőbe öltözve, megijesztette a Komáromszentpéterről érkező cigányokat. Ahogyan a lepedő előtűnt, azok eldobták a hangszereket és elfutottak, mivel azt hitték, hogy a halál jött értük (Habara Erzsébet, sz. 1923). Az objektumhoz Ogyalláról induló körmenet nem kapcsolódott. Akiknek a környéken földjük, szőlőjük volt. azok délben megálltak az út menti keresztnél imádkozni (Uzsák László, sz. 1954). Egy-két éve egy kerékpározó férfi érkezett a térségbe, régi térképpel a kezében. Ennek alapján feltehetően a 20. század eleji területrendezést hasonlíthatta öszsze a mai állapotokkal, de a térkép magát az objektumot is jelölte. Út menti kereszt -14 (a gyaUai-kereszr). Szintén Ogyalla és Komáromszentpéter között, de már a müút mellett található“ rozsdás korpusszal és INRI-táblával, a következő felirattal: ISTEN DICSŐSÉGÉRE EMELTEK ÉS ALAPÍTOTTAK KÁDEK MÁRTON''7 ÉS NEJE BALLAY ANNA 1902 ÉV NOVEMBER HÓ I. Talapzatának legalsó részén, mindmáig ismeretlen célzatból, sprayjel írott számokra (22 00 06) lettem figyelmes. Az adatfelvétel idején koszorúk, elszáradt élő virág, talapzata előtt téglákon műanyag flakonok. Az objektum környezete rendezett, virággal (krizantém stb.) beültetett. Egy-egy élő díszbokorra műanyag virágot erősítettek. Az ápolást talán komáromszentpéteriek végzik (Bagin Béla, sz. 1957). Kádek Márton a vizsgált objektum mögötti 120 hold föld tulajdonosa volt. Az adatközlő, akinek Kádek Márton a dédapja volt, még az 1970-es évekig, mivel a közeli szőlőben dolgozott, virágot szokott az út menti kereszthez helyezni (Habara Erzsébet, sz. 1923). Meg kell említeni, hogy a viszonylag sok Kádek-emlék miatt az állíttatok keresztneveit keverik a helyi adatközlők. 64 65 66 67 64 A Pscnákck tulajdonában erdő, vincellérház stb. volt. 65 A komáromszcntpétcrick szóhasználatában. 66 Az adatközlő így magyarázza: „Amint megyünk föl a szőlőre, még kö menni tovább és ott van” a főút mellett, cs erdőről is említést tesz (Dolník Lajcsiié Bachorccz Mária, sz. 1919). 67 Kádek Márton az 1880-as években bíróként, 1901 1902-ben képviselőként tevékenykedett Ógyallán (Komáromi levéltár: Zápisnice ob. zastupiteľstva Stará Dala 1872-1902, A. I V-1 ). Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna (sz. 1923) közlése szerint templomatyaként is tevékenykedett. 154
