Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei
3.3.1. Balázstag szakrális kisemlékei Ógyalla és Szentpéter között találjuk. A terület az 1950-es években még egy Vodákí,s nevezetű cseh család tulajdonában'’'’ lehetett a szövetkezesítésig (Gogh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). Napjainkban itt egy magángazdaság van. Szűz Mária-szobor - 15 (Márki-szobor). Mára eltűnt. Az adatközlő, aki 1953-tól egy évtizedet töltött a majorban, a következőképpen írta le a balázstagi környezetet. Bazinnak nevezték azt a fürdőmedencét, amelyet egy niolorkiit táplált, ugyanez, egy hűtőt is. A két vízzel táplált építmény között hintóút volt. és a Szűz Mária-szobor a hűtőhöz volt közel, útkereszteződésben, nem messze egy műszárító tói7" (Gogh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). A következő adatközlő szerint valaminek (valakinek?) az emlékére emelték a Szűz Mária-szobrot, melynek környezetével is törődtek. Az 1960-70-es években még megtalálta a szobor terméskő talapzatát, körülötte három hársfával.68 69 70 71 72 Édesanyjától hallotta, hogy „menjetek, és ha van még a Szűz Mária-szoborból, akkor hozzatok belőle” (Bagin Béla, sz. 1957). A szóban forgó kisemléket tehát összetörhették. Sárközi Bernadett (sz. 1934), aki 1958—60 között járt Balázstagra dolgozni, már nem hallott az objektumról. „Kírtík ottan többen [a szobor segítségét - B. Á. megj.], hogy megsegítetek, betegek vótak, ez meg az." Rendszeresen tettek a szoborhoz virágot, az adatközlő is (Gogh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). Út menti kereszt - 16 (kereszt). Mára eltűnt. Feltehetően a Szűz Mária-szobor közelében (mellett?77) lehetett. Mikor az adatközlő a birtokon szolgált, már nagyon rossz állapotban volt. Ennek ellenére az ott nevelkedő gyerekek „másztak rája”, emiatt társaival rászólt a rendetlenkedőkre, minden bizonnyal a cselédek73 gyerekeire. Az adatközlő szerint Vodák-major lévén a Vodák család állíthatta mindkét fenti balázstagi szakrális kisemléket (Gogh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). 3.3.2. Vék szakrális kisemlékei Vék-puszta, közigazgatásilag jelenleg Ógyallához tartozik, földrajzilag Ógyalla és Martos között fekszik. 1247-ben említik Weyk alakban (Borovszky 1905, 111), a 19. század közepén 300 katolikussal (Fényes 1848, 132). Meg kell említeni, hogy a véki katolikus hívek részvételükkel általában bekapcsolódtak az ógyallai körmenetekbe (Vrábel Andrásné Szvitacs Márta, sz. 1935). Az ógyallai templomkertben a Kculck-keresztnél lévő sátrat űrnapkor vékiek készítik. Legalábbis 2003-2004-ben ez így volt, s feltételezhető, hogy ezt megelőzően is (Ludmila Červenáková, szül. Súňová, 1944). 68 Emlegetnek Bodák és Szvodák családnevet is. 69 Csehországban is volt birtokuk. Baláxsiagon jobbára az egyik Vodák fiú tartózkodott. Az adatközlő a deportálásból kifolyólag tudott csehül, ezért Balázstagon a családnál főzött (Gogh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). A következő adatközlő Szvodák nevezetű légionáriusról hallott, aki földet vásárolt. Szerinte ez a mai Turčckmajor. Csatornarendszerrel öntözött barackosról és juhászokról tesz említést. A területet majd az ógyallai termelőszövetkezet dolgozta, tenyészállatokat is tartottak. A család egyik fiáról is hallott, aki visszakövetelte a volt birtokot (Chalupeczky Józscfné Hulkó Anna, sz. 1923). 70 Kemencével ellátott szerkezet, dohány, fűszerpaprika szárítására. Feltehetően 1963-ban az épület leégett. 71 Ettől kb. 10-15 méterre volt a fürdőmedence. 72 Egy másik helyen közli, hogy a „kereszt előtt volt a Mária”. 73 50 család lakhatott a majorban. 155
