Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Romák és parasztok - fehérek és cigányok. Néhány alapvetés a roma/nem roma egymás mellett élés problematikájához Tornalján az ezredforduló környékén
helység a 16. századtól a református hitet vallotta (11a 1969, 127-133). A Tornaiját érintő vasútvonalon 1874-ben indult meg a forgalom, a 19-20. század fordulóján iskolák, bankok, hivatalok nyíltak. Az első világháborút követően, Gömör nagy részének Csehszlovákiához történt csatolása következtében a térség elveszítette kapcsolatát egyik fontos vásárközpontjával, a Magyarországon maradt Putnokkal, így Tornaija annak szerepét átvette. Bár a településnek már korábban is volt vásártartási joga, az igazi fellendülés a vasút mellett a kereskedőknek és az iparosoknak volt köszönhető. Tornaija nemzetiségi összetételét nézve elmondhatjuk, hogy annak magyar nemzetiségű lakosai a mai napig többségben vannak. A valóság azonban, mint majd látni fogjuk, sokkal összetettebb ebben a kérdésben. A második világháborúig folyamatosan nőtt a zsidóság lélekszáma, akik szinte valamennyien odavesztek a lágerekben, a túlélők döntő többsége pedig kitelepült Izraelbe vagy elköltözött más városokba. Az első világháborút követően cseh és szlovák hivatalnokok, katonák kerültek Tornaijára, valamint több orosz emigráns. A második világháború után a lakosságcsere és a deportálások a helyi magyarságot is sújtották (Gaál 2001, 117-330). Cigányok Tornaija határában történő megtelepedéséről az 1840-es évekből vannak adatok, melyek szerint a Berekben, a Sajó-parton, a Hámos család birtokán állt néhány viskó, melyeket azonban elmosott egy árvíz 1850 körül. Ezt követően az első szervezett betelepülésre 1946-ban került sor, szlovák falvakból érkezett néhány család, majd az 1950-60-as években indult meg egy igen jelentős migráció*. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kizárólag cigányok költöztek Tornaijára. A politikai rendszernek, a központosításnak és a falu „leépítésének”, s a kollektivizálásnak köszönhetően jelentős számú lakosság hagyta el korábbi lakhelyét és próbált meg a közeli városokban letelepedni. A betelepülő parasztok elsősorban az épülő bérházakba költöztek vagy építkeztek. A cigányok főleg a korábbi lakosság által elhagyott (olcsón eladott) házakba vagy állami tulajdonba került elkobzott épületekbe, lakásokba költöztek. Tornaiján bérházak építését már az 1950-es években elkezdték, ezekbe azonban nem költöztek cigányok. Panelházak, lakótelepek építésére csak 1970 után került sor. Ezeknek a tulajdonosa egyrészt a lakószövetkczet lett, másrészt az állam. Az állami lakásokat elsősorban állami alkalmazottaknak és szociálisan gyengébb családoknak utalták ki. Azonban nem az volt az elsődleges szempont, hogy a már Tornaiján élő lakásigénylőket elégítsék ki, hanem hogy letelepedési lehetőséget biztosítsanak az itt munkát vállaló jövevényeknek. Már az említett évtized elején és azt megelőzően is voltak területek, ahol szinte kizárólag cigányok éltek vagy ők voltak többségben. Ilyenek a Betekints, a Berek (ezek városszéli, periferikus területeknek számítanak), a Fő utcán (Béke utca) álló egykori parasztporták és a Fő teret (akkor Vörös Hadsereg tér) szegélyező egykori zsidó kereskedők házai a városka közepén. A Tornaijához csatolt egykori önálló településeken Királyiban a Sajó-parton éltek romák. Bejében a Túroc-patak (a helyiek szerint folyó) „túloldalán” oláh cigányok laktak, Sajószárnyában pedig a „vasúton túl" volt a cigánytelep. A Fő utcán álló, többnyire cigányok által lakott parasztházakat az 1970-es években elindult építkezések alkalmával lebontották, helyükre 4-5 emeletes panelházakat építettek. A korábban e területen lakó cigányok többnyire ezekben a házakban jutottak lakáshoz. A Déli lakótelep építését 1980-ban kezdték. Az itt épült nyolcemeletes panelházakban a már említett lakószövetkezet és az állam mellett a városban működő üzemek is rendelkeztek lakásokkal, amelyeket saját alkalmazottjaiknak utaltak ki. Itt továbbra is az idegenből érkező lakók vol- * * Gaál Imre szíves szóbeli közlése. 60
