Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Romák és parasztok - fehérek és cigányok. Néhány alapvetés a roma/nem roma egymás mellett élés problematikájához Tornalján az ezredforduló környékén
közösen. Többször - főleg cigányok - hangsúlyozták, hogy Tornaija egy nagy falu, itt mindenki mindenkit ismer, és különösen a romák számon tartják, hogy ki kinek a rokona. így ebben a kérdésben az ő ismereteik és megítélésük meghatározó. (Ezzel szemben az igazság az, hogy a településen csak a helybeliek vagy az évtizedek óta itt élők ismerik többé-kevésbé egymást, vannak azonban emberek, akik szinte soha nem kerülnek a többség látókörébe.) A kutatás témájához nem, de a meghatározás kérdéséhez hozzátartozik az alábbi megjegyzés: Cigány adatközlőim egymástól függetlenül és többször is felemlítették a virrasztót a ,,honnan tudja, hogy ki kinek a rokona, ki tartozik a cigány közösséghez" kérdésre válaszolva. A halálesetkor megtartott kétnapos virrasztó véleményem szerint az egykori kisnemesek „atyafi látogatásával” mutat rokonságot. A kisnemesek is abból a célból látogatták egymást, hogy felelevenítsék és megerősítsék a rokoni kapcsolatokat, hogy szükség esetén legyen, aki igazolja nemesi származásukat. Hasonló eredményt hoz a virrasztó. Beszélgetőtársaim elmondták, hogy a virrasztóba mindenki elmegy, még a haragosok is, s hangsúlyozták, hogy ilyenkor a gyerekek megismerik a tágabb rokonságot. Felnőtt korukban sokszor már azt sem tudják, hogy milyen rokonságban állnak egymással, mindezek ellenére tartják a rokonságot. Tehát a jövőben akár ebből az irányból is meg lehetne közelíteni a kérdést, amit a „Ki a cigány?”-ról „Kik a cigányok az adott településen?” kérdésre kellene módosítani. Ez a fajta megközelítés véleményem szerint megfelel annak az elméletnek, mely szerint egy cigány személyt a kapcsolatai alapján lehet azonosítani (Marne 1985, 31). Visszatérve az eredeti kérdéshez: Tisztában vagyok az általam használt módszer (etikai és statisztikai) gyengéivel, azonban úgy gondolom, hogy a kutatás céljainak eléréséhez megfelel, ugyanis a vizsgált témában nincs meghatározó szerepe a cigány / nem cigány lakosság pontos számának, fontosabbnak tartom a két etnikum számának egymáshoz viszonyított arányát. Mindenesetre az általam választott (és nem általam kitalált!) módszerrel sokkal pontosabb képet alkothatunk a tornaijai romák arányáról, mint bármelyik statisztikai, népszámlálási adatból’. Meg kell még jegyeznem, hogy munkám során nem számoltam cigánynak azokat a vegyes házasságban élő személyeket, akik bár cigány származásúak, nem vállalnak sorsközösséget a romákkal, teljes mértékben megfelelnek a nem cigány társadalom elvárásainak, s akár verbálisán vagy cselekedeteikkel környezetük tudtára hozták ezt az álláspontjukat. Ugyancsak nem tekintem cigánynak a vegyes házasságban született, de a nem roma közösség értékrendje szerint élő egyéneket sem. Megállapításaim során nem kívánok elmerülni a terminológia ürügyén kínálkozó vitalehetőségekben, azokat a kifejezéseket használom, amelyekkel a vizsgált település lakossága határozza vagy nevezi meg önmagát (saját etnikumát) és a „többieket” (a másik vizsgált etnikumot: magyart, szlovákot vagy cigányt). A településről A Sajó folyó völgyében, fontos főútvonalak találkozásánál települt Tornaija területe már a bronzkorban lakott volt, ezt a régészeti ásatások és földmunkák során előkerült leletek bizonyítják (Gaál 2001, 7). A település már all. században kezdett fejlődni, első írásos említése 1291-ből való, a szomszédos Sajógömör határjárásában fordul elő. Tornaija első lakosai magyarok voltak, de a Szuha-völgyi erdőségből a 11-12. században beköltöztek szlávok is. A * * Ettől pontosabb képet már csak úgy szerezhetnénk, ha sorra járnánk az összes háztartást, ami tornaijai viszonyok között nagyon körülményes lenne. Egyébként a népszámlálási biztosok ezt meg is tették, mégis olyan eredményre jutottak, amilyenre. 59
