Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - Seifert, Manfred: Farsangi perec, húsvéti tojás, bor. A kereszténység hatása a közép-európai táplálkozási kultúrára
iáknál uralkodott az a domináns vegetáriánus táplálkozási modell, amelyben a fő szerepet a zöldség és hal mellett a búza, az olívaolaj és a bor játszotta. Emellett már náluk is a mértékletesség ideáljának hagyományos alapelve volt érvényben. Ebből a regionális meghatározottságból és történelmi kiindulópontból bontakozott ki a kereszténység immár közel 2000 éves befolyásának története, amely többek között kihatott Közép- és Észak-Európára, és ott összetalálkozott a más gyökerű táplálkozási kultúrákkal. Tanulságos megvizsgálni, hogy ebben a közép-európai táplálkozási kultúrában a keresztény hatás mily mértékben mutatható ki (Brotwell 1984; Montanari 1993). A prédikációk szövege és a képek, az étkezéssel kapcsolatos irányadó elképzelések egy olyan eredményes befolyásról tanúskodnak, amely a kereszténységet a kezdetektől jellemezte. A hagyományos tisztaság és keresztény tökéletesség csak akkor érhető el, ha legyőzik a testi-érzéki gyengeségeket és lemondással fegyelmezni tudják a testet. Az életszükségletet meghaladó evést és ivást a tobzódás bűneként (latinul Gúla) állították be. A Gúla a hét halálos bűn egyike volt. A prédikációkban a középkortól kezdve tipikus érvelésnek számított, mint Berthold von Regensburgnál a 13. században, aki az étkezési szempontokat elsősorban a téves magatartás megnyilvánulásaiként tárgyalta (Conneau 1987). Vizuális megfelelői a 14. századtól kezdve a pokol ábrázolásának képein találhatóak. Ott idővel meghonosodott az az ábrázolási modell, amely a táplálkozás motívumaihoz kapcsolódó bűnösök sorsát szemlélteti a pokolban. A pokol kapuja hatalmas torokként jelenik meg, amely megegyezik azzal az akkor elterjedt elképzeléssel, hogy a bűnöst a pokol elnyeli. Ott az embereket kínozzák és megeszik, undorító ételeket tesznek eléjük, vagy folyékony aranyat kell inniuk, az ördög megeszi őket, főve vagy sülve nyársalják fel őket stb. Hieronymus Bosch ábrázolásai (pl. Az utolsó ítélet c. műve) közkedveltek voltak a 16. században (Bauer 1987; Bosing 1994; Paczensky/Dünnebier 1994, 266). Rendkívül nehéz ezeknek a diskurzív és esztétikai megnyilvánulásoknak az étkezési gyakorlatra kifejtett konkrét hatásukat kikövetkeztetni, mindenesetre nem az élelem beszerzésére és fogyasztására volt közvetlen befolyásuk, hanem a hagyományos-morális szempontokra rezonáló mentális hajlamra. Az egyház képviselői az élelmiszerek sokaságával kapcsolatban is állást foglaltak. Főleg a 12. illetve 16. századtól kezdődően Európába áramló, a középszintű élvezeti szektorokat érintő -- cukor, kávé, csokoládé, a burgonya stb. - megújulási folyamatokat is vallási szempontból osztályozták (Hengartner/Merki 1999; Schivelbusch 1988). A cukor például azzal kerülhette el a vallási tiltást, hogy fogyasztása nem mutatott látható és azonnal megállapítható következményeket. A Dél-Amerikából származó csokoládé Spanyolországban kezdte meg európai diadalmenetét, mint klerikus böjti ital. A Peruból behozott burgonya is korán teret hódított a spanyol-Habsburg uralom területein, ahol először a kolostorokhoz tartozó mezőkön termesztették. A német nyelvterületen a 18. századtól a lelkészek, orvosok, tanítók és a közigazgatási tisztviselők népszerűsítették a burgonya termesztését. A kávét ellenben az egyházi diskurzusban nemcsak helyeselték, de bírálták is, hiszen az elterjedésével fellépő fogyasztási modell és a kávéház-kultúra ellentmondott a keresztény életmódról kialakított elképzeléseknek: a kávé által veszélybe került a megszokott napi ritmus és az isten adta rendi rendszer. Ahogy azonban ismeretes, ezek az álláspontok összességükben sem tudták lényegesen befolyásolni az új italok és ételek elterjedését. Az egyház természetesen nem maradt meg az egyszerű állásfoglalásnál. A víz, bor, só, kenyér, olaj, mezei- és kerti gyümölcsök és gyógynövények áldásával és felszentelésével is kinyilvánította bizonyos, meghatározott élelmiszerekhez fűződő viszonyát, habár itt rendszerint a kiválasztott élelmiszerek metaforikus értelmezései álltak előtérben (Franz 1909, 1. köt.). Ebből kifolyólag jelentős hatást fejtettek ki a táplálkozási kultúrára, ahogy azt még példászerüen szemléltetni fogom. Hasonlóan nagy hatással volt a táplálék felvételének habituális és 25
