Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
A kötet értékét és jelentőségét nagyban emeli, hogy a Függelékben P. Szalay Emőke közzéteszi a fennmaradt eredeti textíliák rövid leírását és 85 rajzot közöl a tárgyak motívumairól. P. Szalay Emökií: Magyar népi kerámia a Déri Múzeumban I. Debrecen: Déri Múzeum 2002, 207 p„ ill. /Ethnica/ L. Juhász Ilona A nagy múltú debreceni Déri Múzeum Magyarország egyik legjelentősebb és legsokrétííbb műkincs-állományát őrzi. Gyűjteményének jelentős részét azok a fazekastermékek alkotják, amelyek a történeti Magyarország különböző vidékeiről származnak. A budapesti Néprajzi Múzeum után itt található a második legtöbb darabot számláló kerámiagyüjtemény, amely nagyrészt Déri György ezredes ajándékozásának köszönhető. Az ő több mint 2000 darabból álló gyűjteményének ugyanis aránylag jelentős hányadát tették ki az ilyen jellegű népművészeti tárgyak. A Déri Múzeum munkatársai már korábban elhatározták e gazdag és sokrétű gyüjteményállomány teljes közreadását. E kezdeményezés persze nem előzmények nélkül való, hiszen Béres András már közölte a múzeumban található fekete kerámia, elsősorban a nádudvari fazekasság emlékeit, s közben elkészült a debreceni kerámia feldolgozása, valamint egy-egy fazekasközpont anyagának részleges közlésére is sor került már. P. Szalay Emőke, a múzeum etnográfusa elhatározta, hogy a széles szakmai nagyközönség részére is hozzáférhető módon közzéteszi a Déri Múzeum teljes kerámiagyüjteményét. Az elhatározásnak már az első konkrét eredménye is megszületett, a közelmúltban ugyanis megjelent az a kötet, amelyben a mai Magyarország országhatárai belül, továbbá a szlovákiai Gömörben található kerámiaközpontok anyagát mutatja be a tárgyakról készült összesen 464 fekete-fehér és 16 színes fénykép segítségével. Soroljuk fel, mely központból származó tárgyegyüttesekről is van szó valójában: észak-dunántúli edények, dunántúli céhedények, valamint a tatai, sárközi, gömöri gyöngyösi-pásztói, sárospataki, mezőcsáti, tiszafüredi, mezőtúri és hódmezővásárhelyi kerámia. Mivel P. Szalay Emőke közli a szóban forgó tárgyak fotóit is, a „száraz” leíráson túl az érdeklődők és a kutatók alaposan szemügyre is vehetik azokat. Azt hiszem szükségtelen hangsúlyozni, milyen nagy segítségére lesz ez a gazdag fényképanyaggal ellátott kiadvány a kerámiával foglalkozó kutatóknak. Amint arról már e fentiekben szót ejtettem, a szerző a mai Magyarország határain belüli fazekastelepek mellett egyetlen, a határon túlra eső fazekas-vidék, Gömör kerámiaanyagát is sorra veszi (összesen 36 fekete-fehér és 1 színes felvétellel illusztrálva), hiszen a Déri Múzeum gyűjteményének jelentős hányadát alkotják az innen származó edények. A gömöri fazekasok évszázadok során rendszeresen szállították termékeiket az Alföldre. A legnagyobb kereslet a tűzálló anyagból készült főzőedények iránt volt (amelyeket az Alföldön rimaszombati edénynek, tót fazéknak, vagy pedig tót edénynek neveztek), emiatt a rimaszombati fazekasok számára a debreceni városi magisztrátus külön engedélyezte, hogy a vásározási alkalmakon túl más időpontokban is árusíthassák termékeiket. Ezzel magyarázható, hogy a Gömörből származó gyűjtemény legnagyobb számú tárgyegyüttesét a fazekak alkotják (ezekről 7 felvételt közöl a szerző). A kötetben a Déri Múzeum Gömörből származó kerámia-gyűjteményéből még 10 korsó, 2 Jutkakorsó, 2-2 füles edény, kancsó, csupor, 1-1 vizeskanta, bokály, szilke, lábas, 4 tányér, valamint I különleges hérészes korsó és 1 rimaszombati kulacs fekete-fehérben készült fényképét, a színes felvételek között pedig 1 korsóét találhatjuk. P. Szalay Emőke az ismertetésen és elemzésen túl olyan új problémákra irányítják rá a figyelmet, amelyek a népi kerámiával foglalkozó szakembereket továbbgondolásra serkenthetik. 205
