Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Könyvismertetések

Szabó Á. Töhötöm: Közösség és intézmény. Stratégiák a lémai hagyományos gazdálko­dásban. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár 2002,158 p. / Kriza könyvek 11./ Pusko Gábor Az erdélyi magyar néprajzi tudományosság fejlődéséről Liszka József vetett néhány gondo­latot papírra egy tanulmánykötet megjelenése apropóján. Az írás, mely az Acta Ethnologien Danubianu 4. számában olvasható - ugyebár (csak összehasonlításképpen), ez a kiadványso­rozat az egyetlen (!) szlovákiai magyar megszólalási lehetőség, s nem azért nincs több, mert hiányzik az akarat; nem számítva most a Gömömrszétg és a Fórum Társadalomtudományi Szemle megfelelő rovatait -, amelyben rámutat az Erdélyben tapasztalható minőségi változás okaira. Liszka József ezt a kolozsvári egyetemen folyó néprajzi oktatással, annak magas szín­vonalával magyarázza. És mindehhez ott van a folytatás, az Erdélyben jól kiépített és igencsak jól működő intéz­ményi háttér. A Csíkszeredái Regionális és Antropológiai Kutatások Központja több fiatal ku­tatót el tud látni feladatokkal, a Kriza János Néprajzi Társaság pedig ismereteim szerint mint­egy húsz szakképzett szakembert - elsősorban friss diplomásokat - foglalkoztat, ami megfe­lelő anyagi és erkölcsi támogatás hiányában elképzelhetetlen lenne (Szlovákiai magyar vi­szonylatban ezzel kapcsolatosan lásd a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2003. évi szá­maiban kibontakozott vitát a független, kritikai értelmiség és a szlovákiai magyar, valamint magyarországi politikai elit kapcsolatáról!). S ez alátámasztja mindazt, amit rövid beszélge­tésünk alkalmával, amelyre a komáromi Etnológiai Központ 2002-ben megtartott konferen­ciáján kerítettünk sort, Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudomány-egyetem pro­fesszora mondott el, t.i. a tehetséges fiatalokat megpróbálják olyan helyeken elhelyezni, ahol tanult szakmájuk műveléséhez lehetőleg minden feltétel biztosított. Az ember ilyenkor akaratlanul is összehasonlítja a honi viszonyokat (no, nem a nyugat­európai vagy tengerentúli ideális vagy idealizált viszonyokkal) a nagyon sokszor „lesajnált”, „leszerencsétlenezett" romániai állapotokkal... S eszébe jut, hogy nálunk lassan több szlová­kiai magyar kultúra múzeuma lesz (ami önmagában még nem lenne baj, ha ...), mint bakter­­ház. Hogyha nincs meg a megfelelő politikai háttér és támogatás akár helyi szinten is, az el­ismert magyarországi egyetemen másoddiplomáját megszerző fiatal szakember idehaza nem tud elhelyezkedni, s kénytelen Magyarországon munkát keresni. És ott is vagy sikerül tanult szakmájában érvényesülnie vagy beáll biztosítási ügynöknek. Hogy a jó nevű, nemzetközi mércével mérve is kiváló eredményeket elérő kutatóra nincs szükség a szlovákiai magyarság „fellegvárának” múzeumában, hogy a neves kutató, miután jól meghurcolták, előbb munka­­nélküli, majd merő jókedvében iskolát alapít. Hogy régiófejlesztéssel és kulturális rendezvé­nyek szervezésével kénytelen foglalkozni, vagy a tudományos kutatásra benyújtott pályáza­tát halászléfőző versenyek és emlékjelhagyások címszó alatt előterjesztett „prodzsektekkel” mérik össze, majd vetik el. Nos, ezért természetes tájainkon, hogy a műkedvelő (megfelelő szakképesítéssel nem rendelkező) önkéntes gyűjtőt nevezik „néprajzkutatónak”, vélik úgy az emberek, hogy a néprajz munka után végzendő szabadidős tevékenység, s gimnazistáink, egyetemistáink ezért hallgatnak nagyokat és néznek kerekre nyílt vagy épp álomba szenderü­­lő szemekkel akkor, ha egy-egy szakmai előadás alkalmával meghallják a „redemptio” vagy az „etnikus jegyek" kifejezéseket. Visszatérve Liszka József eredeti gondolatára, kiemelném egyik megállapítását, amely szerint a fiatal erdélyi kutatókra „jellemző a friss látásmód, a nem szokványos problémafel­vetés”. Ezt támasztja alá Szabó A. Töhötöm 2002-ben megjelent Közösség és intézmény. Stra­tégiák a léniái hagyományos gazdálkodásban c. könyve is. A friss látásmódot igazolja, hogy a szerző nem idegenkedik az interdiszciplináris megközelítéstől, a legtermészetesebben ltasz-206

Next

/
Thumbnails
Contents