Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
korábbinál. Nehézséget inkább annak kiderítése okoz, hogy egy-egy módosulásnak a több lehetséges tényező közül - a megye megszűnése, a terület hátrányos, perifériális helyzetbe süllyedése, a mesterséges kolonizáció, a betelepülés - melyik lehet leginkább a kiváltó oka. Az említett tényezők közvetlen következményeit esetleg jelzik a népszámlálások, bennük a fogyatkozó magyarság, ám a közvetett, hosszabb távú asszimilációs hatást nem lehet „száraz”, mérhető módszerekkel nyomon követni. Annyit bizonyosan sikerül az összeírások áttekintéséből megállapítani, hogy a határmódosító javaslatok közül megvalósított legkedvezőtlenebb 280 gömöri településből 259-et Csehszlovákiához csatolt. Ez a nyelvhatárt ugyan nem mozdította el 18. századi helyéről, de az azt övező kevert sávot áthelyezte az északi oldalról a déli, magyar oldalra, tulajdonképpen belső indíttatású felbomlási folyamatot idézett elő, amit a szerző centrifugális, kifelé ható erőként értelmez és „sajtlyuk-modellel” ábrázol. Ezzel párhuzamosan homogenizálódott is a terület: az északi rész falvainak korábban is 50% alatti magyarsága tovább csökkent. Összességében nem sokat változott az egykori megye, „csupán” 56%-os szlovák abszolút többség váltotta fel az 1910-es 54,7%-os magyar abszolút többséget. Az 1938-as bécsi döntés a megye 41%-át visszacsatolta Magyarországhoz. Teleki Pál és Államtudományi Intézete munkájának köszönhetően ez az államhatár teljesen pontosan követte az etnikait. A visszacsatolás utáni azonnali, 1938-as felvidéki, anyanyelv alapú összeírás szinte teljesen homogén magyar jelleget eredményezett. Több fejtörést okozott a szerzőnek a soron következő, 1941-es népszámlálás, ugyanis az különválasztotta a nemzetiség és az anyanyelv fogalmát, s a két kategória számszerű adatai nem minden esetben fedték egymást. Nagy haszna is van ugyanakkor ennek az adatfelvételi módnak, ugyanis felszínre hozta a statisztikailag korábban rejtőzködő cigányságot, akik - a zsidókkal együtt - a népszámlálás során a magyarságról váltak le. A Magyarországhoz visszatért megyerészben így is 90%-os magyar többséget regisztráltak. Az 1945 utáni újabb határmódosítás és az állami támogatással zajló jogfosztás (kényszerű kivándorlás, deportálás Csehországba, lakosságcsere Magyarországgal, a reszlovakizáció) fokozottan érvényesítette az új államkeret magyarok arányát visszaszorító hatását, s mindezek etnikai módosító szerepüket évtizedek múlva is éreztették. Az 5. fejezet összeírásokkal, statisztikákkal szintén jól ellátott időszakot, az 1945 és 1991 között eltelt éveket dolgozza fel. Szinte minden település olyan változásokon ment keresztül a korszakban, hogy az külön-külön vizsgálatot igényelne. Összegezve az események hatását azt lehet megállapítani, hogy 1970-re az 1941-ben 90%-os (homogén) magyar sáv az államhatár közvetlen szomszédságába, a városi vonzáskörzetekből kieső területre szorult vissza, de 1991 -re ez a homogén sáv is fellazult: mindössze a népesség 51%-a magyar. A 6. fejezet az eddigi nagy elemzések tömör összegzése, tulajdonképpen a nyelvhatár mozgására vetítve a korábban részletesebben taglalt eseményeket. A 7. fejezetben kerül igazán sor a bevezetésben említett néprajzi módszerek alkalmazására Valamennyi település esetében a jelenig vezet el a népesedéstörténet, s a mai települési etnikai térképet - amely esetben az lehetséges - a szerző a településeken élők elmondása (azaz etnikai minősítése) alapján szerkeszti meg (Kuntapolcáról, Gicéről, Szkárosról és Fel faluról). A terepmunka nem minden esetben tette ugyan lehetővé a mai etnikai kép térképi ábrázolását, de a távoli és közelebbi múlt minden, az eddigiekben használt forrása konkrét információkkal szolgál a települések etnikai jellegéről, természetesen esetenként magában hordozva a minősítés szempontjainak instabilitásából adódó kockázatot is. A korai, névelemzéseken alapuló minősítések csakúgy, mint a későbbi, pontos fogalmakkal dolgozó statisztikák gyakran sorolják a falvakat a vegyes kategóriába. A választott települések közül Felfalu, Gice, Nasztraj, Mikolcsány már a 18. században is ilyen bizonytalan. A 19. század közepé-185
