Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
nek forrásai Visnyót is kevert nyelvűnek ítélik. 1880-ra ezek a települések a többihez hasonlóvá, magyar többségűvé váltak, kivéve Kuntapolcát, amely a szlovák vasmunkások betelepülése miatt 1910-re vegyes nyelvűvé válik. A két világháború közötti időben újjáéled az etnikai kevertség (a majdnem homogén magyar Deresk kivételével), sőt Alsófalu, Felfalu, Szkáros és Visnyó esetében ez a vegyesség 1938-ban sem tűnik el. A későbbi statisztikák pontos kategóriái mögött rejlő változásokat - mint az etnikai homogenizáció - a legtöbb esetben konkrét eseményekhez (határmódosítások, lakosságcsere, reszlovakizáció, kollektivizálás, kisajátítás) köthetjük, s a csehszlovák, majd szlovák népszámlálási ok) felhasználásával a szerző ezen események hatását szinte napjainkig követi - ha nem térképekkel, akkor táblázatok, tereptapasztalatok szöveges elemzése útján. A település-szintű mikrovizsgálatok három fontos tanulsággal szolgálnak. Az anyanyelvi szempontú statisztikák megjelenéséig a vizsgált települések esetében nem lehet pontosan meghatározni azok etnikai jellegét. „Ám a pontos, mérhető számok megjelenésével az etnikai tudományok elvesztették az etnikai kevertség romantikus varázsát.” Ezen, általános érvényűnek is tekinthető tanulságok mellett a települések mélyebb vizsgálata fényt derített a cigányság etnikai szerkezetmódosító szerepére is. Különösen érdekes a cigányság jelenléte ilyen etnikailag egyébként is vegyes területen, ugyanis mind vallási, mind etnikai szempontból igazodást mutatnak a velük egy településen élő másik nemzetiséghez. így a magyar - szlovák nyelvhatár a cigány etnikumon belül is nyelvhatárként jelentkezik - anyanyelvi szempontból, ám nemzetiségi szempontból statisztikai „viselkedésük” általában teljesen más. Itt mutatkozik meg az is, hogy Keményt) Róbertnek az etikus és használható közötti kényes egyensúlyt megtaláló módszere terepen nem használható. A módszer lényege a társadalmi minősítés megfordítása: cigány az, akit egy magát cigánynak valló ember (szemben a korábban alkalmazott „nem cigány környezettel”) cigánynak minősít. A gyakorlati alkalmazást az hiúsította meg, hogy nem derült ki, ki az a néhány személy, aki a népszámlálás során magát hivatalosan cigánynak vallotta, így nem lehetett alkalmas minősítő személyt találni. Ám az mégis világossá vált, hogy ha sikerül a hivatalos mellé „belső" statisztikai képet rajzolni egyegy településről, az (a cigányság miatt) nem bi-, hanem tripoláris, nemegyszer cigány abszolút többségű etnikai szerkezetet jelez. A fejezet végén egy minden kategóriát figyelembe vevő áttekintést találunk arról, hogyan jelentkeznek mindezek a tényezők a települések fizikai terében: a szerző minden települést besorol a szegregált (felbomlott vagy ma is létező) és a vegyes típusok valamelyikébe. A könyv 8. fejezete „meglepetés”: témáját egy, a szerző kutatási tervében nem szereplő jelenség adja, mégpedig Jolsva többszöri, „meredek” etnikai arculatváltása. A miért kérdésre nem kapunk választ, csak a lehetséges okok felsorolását találjuk a fejezetben. Az etnikai kaméleon (Keményít Róbert kifejezése) statisztikai megnyilatkozásainak értelmezhetőségére esetleg egy komplex kutatás adhatna némi esélyt, de meglehet, hogy bizonyosságot az sem. A 9. fejezet summázza a települések etnikai arculatát befolyásoló körülményeket és megrajzolja a nagy ívű folyamatokat, természetesen figyelembe véve a cigányság statisztikákban rejtőzködő, de nem elhanyagolható szerepét. A 10., záró fejezet megállapítja, hogy az egykori Gömör-Kishont vármegye területén futó etnikai határ mára feldarabolódott, a kontaktzóna fogalmának megfelelően földrajzilag nem lehet éles választóvonalat húzni magyar és szlovák népességű vidékek között, sőt egyegy települést is nehéz egyértelműen ide vagy oda sorolni, mert.....a hivatalos, önbevalláson alapuló etnikai felvétel és a tényleges nemzetiségi kép között a cigányság arányainak eltérése feszül”. Az egykori megye területén 2001-re csökkent a magyarság szánta, és ez összességében egész Szlovákia tekintetében is igaz, ám az okok keresése pontos, komplex települési vizsgálatokat igényel. 186
