Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
dése” címmel jelent meg. A szerző - érdeklődéséből, szakmai múltjából adódóan - könyvében a mikrovizsgálatokhoz két szaktudomány módszertanát hívta segítségül: az etnikai földrajz és a néprajz megközelítésmódját ötvözte a problémamegoldás érdekében. Keményt! Róbert az etnográfia szót ezúttal nem a néprajztudomány szinonimájaként használja. Egy metódust nevez így, amely számára „a terepen végzett, sajátos tapasztalati (leírás, interjúk, megfigyelések) adatnyerési módszer...” Egy-egy korszak forrásai sok finomítást, ütköztetést, nemegyszer kritikát is kívántak, hiszen a 18. század összeírásai nem mindig szolgáltak, nem is szolgálhattak mérhető, pontos adatokkal. (A vizsgálat időben mintegy 250 évet ölel fel, visszatekintve arra az időszakra is, amikor még az egyesített Gömör-Kishont vármegye valójában nem is létezett.) A kutatás alapfogalmait tisztázó, módszereket bemutató első fejezetből a település szintű vizsgálatok helyszíne is kiderül: a Murány-völgyében Giee. Gömörnánás és Mikolcsány, a Túroc keleti ága mentén Deresk, nyugati ága mentén Alsófalu, Felfalu, Szkáros és Visnyó. A problémafelvető 1. fejezetet a 18.századi etnikai viszonyokat taglaló követi. A szerző három időpontra visszavetített térképen ábrázolja (ekkor még csak) Gömör megye nemzetiségi viszonyait, a fellelhető források alapján. Kiegészítésképpen még két térkép szerepel a fejezetben, más-más időpontban jelenítve meg a nyelvhatár futását. A 18. századi források értelmezhetőségének problémáját jól jelzi, hogy a három időpont három térképét csak különböző statisztikai fogalmak térbeli leképezésével lehetett megszerkeszteni, s az adatokat még így is több lehetséges forrás, a róluk írott kritika figyelembe vételével, fenntartásokkal sikerült értelmezhető jelekké változtatni. Más forrás híján az 1715 -20-as állapotot rögzítő térkép a nevek alapján tekint magyarnak, szlováknak vagy vegyesnek egy-egy települést, és alapvetően Acsády Ignác minősítéseit, névértelmezéseit veszi figyelembe. A térképről, de az arra vonatkozó szövegből még inkább kiderül azonban, hogy más szerzők (Vályi András, Kniezsa István, Kovács Alajos) ugyanazokat a neveket feldolgozó munkáit figyelembe véve egy-egy település nemzetiségi képe akár teljesen más is lehet. Az 1773-as térkép kiindulópontja a beszélt nyelv. Ez a kategória először a Lexicon loconmi (regni Hungáriáé populosorum anno 1773 officiose confectum. Budapest 1920.) c. teljességre törekvő település-összeírásban szerepel, ám a szerző a hitelesebb térkép érdekében ezt is összevetette egy hasonló korú forrással, mégpedig az úrbéri tabellák nyelvével. A század harmadik kimetszett időpontja 1796-99, amelynek nemzetiségi térképe Vályi András ebben az időben készült országleíró munkáján alapszik, kiegészítve lia Bálint fölöttébb óvatos névelemzéseivel. Tekintettel arra, hogy a két nagy és viszonylag jól dokumentált nemzetiség 18. századi jelenlétének nyomai is gyakran elmosódtak a forrásokban, könnyen belátható, hogy a korán az asszimiláció útjára lépett németek, lengyelek, rutének etnikai térszerkezetét erre a századra visszavetíteni szinte lehetetlen. A 3. fejezetben taglalt időszakra (1800-1914) vonatkozó források azzal okoznak némi problémát a szerzőnek, hogy kategóriáik pontosabbak, etnikai minősítésük (ítéletalkotásuk) körültekintőbb. Elsősorban Fényes Elek 1836-40-es országleírása. Keleti Károly 1880-as, anyanyelvre kérdező statisztikája szolgálnak adatbázisul. A századforduló igazi fordulópontot jelent az etnikai térképezés történetében, ugyanis az 1893-as első cigányösszeírás - ha nem is adott pontos képet, de - fényt derített a korábban nem érzékelhető etnikum olykor nem elhanyagolható arányára. Emellett lényeges tényező az is, hogy a megye 1910-re összességében magyar többségűvé vált. bár az etnikai térszerkezetben lényeges változás nem történt. A 4. fejezet tárgyalja a megye történetének „legmozgalmasabb” korszakát, az 1920-1947 közötti éveket. Olyan sok körülmény változott meg ebben az időszakban, hogy azok közül egynek is érezhetően etnikai térszerkezet-módosító hatása lenne. A fejezet módszere teljesen eltér az előzőekétől, ugyanis a korszak összeírásai adatgazdagabbak, árnyaltabbak minden 184
