Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Könyvismertetések

szetesen a mai Szlovákia területén is) legelterjedtebbet mutatja be. Helyi különlegességnek számított viszont, hogy hiányzott a céheknek bárminemű politikai-közéleti elkötelezettsége, tevékenysége az adott város életében. Az első céhek alapítása térségünkben viszonylag későn, csak a 15. század második felére következett be. Már korábban is léteztek viszont olyan kézműves egyletek (Bnulerschaftok), amelyek a különféle szentek tiszteletéhez kapcsolódtak. A céhek szervezeti kereteinek a bemutatását nemzeti/nemzetiségi szerkezet tárgyalásának érdekes kérdése követi. A középkortól egészen a 16. század második feléig a városi és ezáltal a kézműipari szféra főleg német jellegű volt. A németek alkották a városokban a vezető réteget, német kézművesek monopolhelyzetet töltöttek be, és ezáltal gondoskodtak további németországi kézművesek és szakemberek bevándorlásáról is. Hogy miként biztosították a céhek német jellegét, arról egy idézet tanúskodik a körmöcbányai suszterek 1508-ban kelt alapszabályaiból.

Csak a falusi lakosság számára készült ruházat tömeges szükségletének fedezése és az ezzel járó fejlődés nyitotta meg 16. század közepétől a többi nemzetiségek - a szlovákok, magyarok és mások - számára a felsőbb városi rétegekbe és a kézműiparba az utat. Itt elsősorban a ruházati ipar olyan ágairól van szó, amelyeket a németek nem láttak el, mint például a szoknyáknak, gomboknak és cipőknek stb. a tömeges előállítása. Ezután a kézművesipari textil- és ruhagyártás további fejlődését írja le a szerző a mai Szlovákia területén a 17. és 18. században - elsősorban a falusi, vidéki környezetben való felvirágzását. A szerző összehasonlításképpen röviden kitér a megfelelő európai központok textil- és ruházati iparának bemutatására is. Ezt egészíti ki a könyv arra vonatkozó érvrendszere, hogy a Németországból, Sziléziából vagy más ausztriai területekről érkező szakemberek, új technológiák miként befolyásolták a mai Szlovákia területén a fejlődést, egészen napjainkig. Ebben az értelemben áttekintést kapunk Szlovákia textilmanufaktúráiról, amelyek a 17. század végétől indultak fejlődésnek. Kiváltképpen a besztercebányai, a sasvári, Selmecbányái, vágtapolcai, cseklészi, holicsi és pozsonyi manufaktúrákat tárgyalja a könyv. Törés a manufaktúrák fejlődésében csak Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében mutatkozott, amikor az osztrák és cseh piac javára a magyar üzemek diszkriminációja lépett életbe.

A kézműves ipar fejlődésének áttekintése után következik a textil és ruházat földrajzilag tagolt bemutatása a legfontosabb nyugat-, közép- és kelet-szlovákiai német szállásterületekről (konkrétan Pozsony és környékéről, Hinterland-ból és a Szepességhől). Ebben az esetben is a legfontosabb német hatásokra, a kézműves ipar sokszor kizárólagos német jellegére irányítja a figyelmet a szerző. Amellett ezeknek a hatásoknak a környezetben élő más etnikumok által való befogadását is ábrázolja, majd szlovák céheknek a 18. század folyamán történő - igaz, ritka - megalapításáról is szól. A szerzőnek ezáltal sikerül tehát egy átfogó és nem egyoldalú (német) képet alkotnia a fejlődésről. Végezetül még két speciális rövid áttekintés következik a vászongyártás, valamint a kelmefestés és szepességi kékfestés iparáról. A vászongyártást elsősorban II. József kezdeményezte, aki Csehország, Morvaország és főleg Szilézia előnyét német szakembereknek a mai Szlovákia területére való meghívásával akarta kiegyenlíteni. Voltak németek, akik a kékfestés tudományát Hollandiából hozták magukkal és ápolták Szlovákiában. A 18. századtól egyre több helyi szlovák is elsajátította ezt a technikát, így fokozatosan a kékfestés szlovákiai „elnépiesedéséről" is beszélhetünk.

A következő fejezetet Margaréta Horváthová a szlovákiai németek ruházatának, viseletének szentelte. Először a szlovákiai németek ruházkodási kultúrájára vonatkozó forrásoknak és ikonográfiái anyagának érdekfeszítő áttekintését adja - a képzőművészettől a koraújkori viselet-albumokon keresztül a falusi-kisvárosi krónikákig, az útleírásoktól kezdve egészen a történeti, földrajzi és etnográfiai leírásokig terjedően. Mindehhez a szlovákiai németek viseleti csoportjainak a bemutatása következik - anyagát földrajzilag ismét Pozsonyra és környé179