Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
fejezetet jelöl, mint amilyen a többi soron következő. A második alfejezetnek (Pozsony és környékének a német etnikum általi kolonizációja), és a harmadik alfejezetnek (A német etnikum Pozsony környékén) a címe látszólag tartalmi azonosságot mutat. Ezután még további alfejezetek következnek (mindig egyformán elrendezve) a szlovákiai németek településeiről a térség fontos helyeiről. Ezek persze inkább formális gyengéi a munkának és nem szabadna, hogy erőteljesebben befolyásolják az olvasót. Térjünk tehát a könyv lényegi részére! A szlovákiai német településekről szóló bevezetésben (1. fejezet) Margaréta Horváthová az egyes népmozgások, települési/telepítési hullámok hátterét tárgyalja. Eszerint az első intenzív kapcsolatra a mai Szlovákia területe és a „német kulturális környezet” között már az időszámításunk szerinti első évszázadban sor került volna, amikor a germán törzsek letelepedtek ezen a területen. A mai Szlovákia területén kialakult német befolyás kezdeteinek kérdései nagy múltú vita kereszttüzében állnak ma is. Mindamellett kétséges, hogy a germán törzsek letelepedését tekintve beszélhetünk-e már a német kultúrával - még ha csak tágabb értelemben is - való kapcsolatról. Ezt követően a legfontosabb nyugat-, közép- és kelet-szlovákiai településrégiókról szóló adatokat sorakoztatja fel a szerző, mindenekelőtt arról a négy időszakról, amelyekbe a letelepedés lefolyását beosztotta: az első periódus a legnagyobb számú telepessel a 12. századtól egészen a 15. századig tartott, majd ezt követte a második a 16. és 17. század folyamán, az ellenreformációval is összefüggésben. A harmadik korszak a 18. századra esik és végezetül az egész 19. századot is külön időszakként kezeli a szerző. Egyik korszakba sem sorolható be az üvegkészítők érdekes csoportja, akik az adott térségben fellelhető nyersanyagkészletek kimerülésével mindig továbbvándoroltak. A szerző végezetül a német telepesek számával és annak alakulásával foglalkozik egészen az 1945-ös, Szlovákiából történt elüzetésükig. A rövid általános településtörténeti áttekintés után a szerző behatóan foglalkozik a legjelentősebb német településekkel: konkrétan Pozsonnyal és környékével (Récse, Pozsonyligetfalu, Dévény, Károlyfalu, Lamacs, Pozsonyszentgyörgy, Limpak, Bazin, Modor), a Csallóközzel (Vereknye, Főrév), valamint a habánok és a favágók (huncokárok) egyes csoportjaival, mely utóbbiakat a 18. században a Pálffy-család hívta ezekre a területekre. Végül Nyugat-Szlovákiában még Németdiószeg és Csermend településeknek szentel külön saját alfejezetet. Közép-Szlovákiában tömör német településterületnek tekinti az úgynevezett Hauerlaiul-ot, különösen Körmöcbánya és Németpróna városokat környékükkel. Végül a Kelet-Szlovákiában lévő Szepesség német településeivel foglalkozik. Miközben a szerző az egyes területekhez és letelepedési korszakokhoz részletes, lexikális adatokat szolgáltat, az egész fejezet - a magas információtartalom ellenére - sajnos kissé egyhangúnak, egyoldalúnak tűnik. A habánok - az újrakeresztelők egy csoportja - bemutatása során további információk lennének szükségesek a szellemi és ideológiai hátterükről, valamint a környezetükben élő többi etnikai csoporthoz fűződő kapcsolatukról. A második - tartalmilag központi - fejezetben a szerző a német “kolonizációnak“ a szlovákiai kézműipari termelésre kifejtett hatását taglalja. Emellett az európai kézművesség alapvető fejlődésével és szerkezetével is foglalkozik a középkortól kezdődően. A szlovákiai kézművesség számára nagy jelentőségük volt a 12. századtól a 14. századig történő városalapításoknak, amelyek elsősorban a német telepesek hatására történtek, de - ahogy ezt Horváthová kiemeli - a hazai belső fejlődés is szerepet játszott ebben. A nyugat-európai városokban a 14. és 16. század közötti időszakra esett az első céhek alapítása, amelyek a feudalizmus-kori termelés meghatározó ismertetőjegyei voltak. Horváthová ezután Kassa és Bártfa példáján röviden bemutatja a szlovák textil- és ruházati ipar történetének legjelentősebb központjait. Két további fejezetet a céhek belső szervezési kérdéseinek és a velük kapcsolatos nemzeti kérdéseknek szentel. A német típusú céhszervezetet, mint az Európában (s ezen belül termé178
