Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Könyvismertetések

ból származó számtalan idézet, s az ugyancsak jócskán hosszúra nyúlt Dunaszerdahelyről szóló különféle irodalmi forrásokból összeválogatott idézetek. Ez utóbbiak sajnos nem juttatatják új információhoz olvasót sem Vámbéry és Dunaszerdahely kapcsolatát, sem pedig a város és környék Vámbéryről alkotott véleményét illetően.

Erdélyi István tanulmánya azoknak a magyarországi utazóknak-kutatóknak a pályáját, munkásságát mutatja be. akik Vámbéryn kívül megfordultak a 19. századi Oroszország területén. Körösi Csorna Sándor nyitja a sort, akit Vámbéry követ, s utána alig néhány évtizeddel egy eléggé elfelejtett, több keleti nyelvet is beszélő utazó, Ujfalvy Károly tevékenységével foglalkozik a szerző. Ónody Bertalan nyírbátori földbirtokos 1S75 nyarán már kifejezetten Vámbéry indíttatására kel útra. Megalapozott leírásokat adott közre az Arai-tengerről és az Amu-darjáról. Hosszabb szünet után Zichy Jenő több expedíciót is indított, azonban a gyér nyelvtudás miatt nem tudták elérni a várt eredményt. Meg kell jegyezni, hogy a történelem megismételte önmagát, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos körei eleinte ugyanúgy nem lelkesedtek Zichy kezdeményezéséért sem, mint annak idején Vámbéry utazásaiért és tevékenységéért. Zichy Jenő mindhárom expedíciójáról hatalmas fényképanyagot őriznek a Néprajzi Múzeumban, sajnos ennek tudományos feldolgozása mind a mai napig nem történt meg. A második és harmadik expedíciónak tagja volt Jankó János néprajzkutató és antropológus, neki sikerült eredményeit kétnyelvű kiadásban közzétenni. A három expedíció alkalmával begyűjtött hatalmas mennyiségű anyag egy része elkallódott, a meglévő leírások a mai napig nincsenek rendszerezve, a tetemes mennyiséget kitevő fotók pedig nincsenek meghatározva. írása végén Erdélyi István szomorúan állapítja meg, hogy a kutatóinak alkalmával felhalmozott gyűjteménynek és tudásanyagnak csak egy töredékét ismerhetik a kutatók. A 20. század folyamán hasonló expedíciók, vagy ha úgy tetszik nagyobb szabású komplex kutatóinak nem valósultak meg, s a század végére megszakadtak a tudományos kapcsolatok a volt Szovjetunió államaival. Véleménye szerint a magyar őstörténetet kutatásához újabb, komplex módon tervezett, kellően finanszírozott kutatóexpedíciókra lenne szükség, amelyekben helyet kapnának a különböző tudományágak (nyelvészet, földrajz, történelem, antropológia) képviselői is.

Keller László a nemzetközi turkológia történetét vázolja fel a 19. század második felében. Hja Zajcev pedig egy aránylag kevéssé ismert kiváló vallástörténész és publicista, író és műfordító Murad Ramzi munkásságával és életpályájával ismertet meg bennünket. A szerző 2000 őszén Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában akadt rá a fent említett Murad Ramzi kétkötetes munkájának (,yt Kuzany, Bulgares a Tatár királyok eseményeire vonatkozó híradások összegyűjtése és termőre fordítása ") egyik példányára. Ez az 1908- ban megjelent munka kevésbé ismert a történészek előtt, hiszen a korabeli cenzúra betiltotta, így csak nagyon kevés példány maradt fenn belőle. Az Akadémia könyvtárában található kötet Vámbéry Ármin magánkönyvtárából származik. A könyvben található ajánlás magyar fordítása a következőképpen hangzik: Hires tanítónak és ragyogó írónak. Vámbéry Annin úrnak a szerzőtől. Muhanuned Murádtól [Murad Ramzitól] ajándékba... Cím - Szent Mekka. Sejk Muhammed Murad al-Kazani. Hja Zajcev megállapítja, hogy bár Ramzi érdeklődött Vámbéry munkássága iránt és nagyon tisztelte őt, de az eddigi kutatások azt bizonyítják, hogy a két tudós személyesen sohasem találkozott.

Seres István Vámbéry Ármin Közép-ázsiai utazásait rekonstruálja a Budenz Józsefhez, a Németországban, Messen tartományban született német anyanyelvű, később Magyarországon letelepülő, s ma a magyar nyelvtudomány megalapítójaként számon tartott tudóshoz írt levelek tükrében. Budenz 1861-ben találkozott először Vámbéry vei, s nagyon jó baráti kapcsolat alakult közlünk. Vámbéry első, barátjához Isztambulból küldött levele is ebből az évből származik. Szinte hetente váltottak levelet, így Budenz részletes tájékoztatást kapott Vámbéry te161