Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Könyvismertetések

irányzat egy-egy képviselőjétől közölt írás, vagy azok részletei szerepelnek, ahogyan a szerkesztő is jelezte, gazdag jegyzetapparátussal:

1. Kulturális ökológia és neoevolucionista elmélet (George Peter Mudrock: Családi stabilitás a nem európai kultúrákban);

2. Ökológiai materializmus (Marvin Harris: Az indiai szent tehén kulturális ökológiája, Roy A. Rappaport: A környezeti viszonyok rituális szabályozása egy új-guineai nép körében);

3. Etnotudomány és kognitív antropológia (Harold C. Conklin: Hanunóo nyelvben használatos szín kategóriák, Stephen A. Tyler: Bevezetés a kognitív antropológiába);

4. Strukturalizmus (Claude Lévi-Strauss: 1. Négy winnebago mítosz strukturális vázlata; 2. Strukturális elemzés a nyelvészetben és az antropológiában; Edmund Leach: A Genezis, mint mítosz);

5. Szociobiológia (Edward O. Wilson: A gén moralitása; Judith Friedlander: Szociobiológiai vita az Egyesült Államokban);

6. Antropológia és Gender: Feminista kritika (Sally Slocum: A gyűjtögető asszony: férfi egyoldalúság az antropológiában; Sherry B. Ortner: Nő és férfi, avagy természet és kultúra?; Melissa Llewelyn Davies: Nők, harcosok és pátriárkák);

7. Szimbolikus és interpretív antropológia (Mary Douglas: Külső határok);

8. Posztmodem antropológia (Renato Rosaldo: A bánat és a fejvadászok őrjöngésének kapcsolata).

P. Bodnár Enikő - Pusko Gábor: Hiedelemmondák a Vály-völgyben 1. A gyerekek ismeretanyaga. Tornaija: Kulturális Antropológiai Műhely 2002, 83 p.

Bagin Árpád

A tornaijai székhellyel működő Kulturális Antropológiai Műhely kiadványa Gömör egyik patinás völgyének, a Vály-völgy falvainak gyermekek által ismert hiedelemmondáit közli (a gyerekek a Sajógömöri Magyar Tannyelvű Alapiskola 11-16 éves tanulói). A füzet szerkezete jól áttekinthető: az eligazító előszó után következő blokkban a gyűjtött hiedelemmondák szüzséje (a szöveggyűjtemény hivatkozási számával) található, majd a fűzet második felében, a szöveggyűjteményben maguk a mondák is olvashatóak.

A szerzőpáros a hiedelemalakokat a Magyar liiedelemmoiida katalógus (összeállította Bihari Anna, Budapest 1980) és Körner Tamás: Mutatvány a készülő magyar hiedelemmondakatalógusból (Etlmograpliia LXXX1. 1970; 55-87) című katalógusok csoportbeosztását, számozását követvén rendszerezi. „Vitás helyzetekben" a Magyar hiedelemmonda katalógust tekintették a kutatók a megoldás kulcsának, de nem minden esetben lehetett átültetni a kutatott tájegységre, ebből adódóan némi változtatásokat kellett végrehajtaniuk. A kiadvány tanulsága, hogy akkor, amikor már több mint egy évszázada a tizenkettedik (vagy huszonnegyedik) óráról beszélünk a népi kultúra egyes jelenségeinek gyüjthetőségét illetően, „még ma is”, gyerekektől is feljegyezhetőek akár „archaikusnak" is minősíthető jelenségek. Liszka Józsefnek, a kiadvány hátlapján közreadott ajánlása szerint, „amennyiben elfogadjuk, hogy a népi kultúra nem ásatag jelenségek tárháza, hanem egy állandóan változó, alakuló jelenségkomplexum, amely nagyszerűen tud hasonulni a megváltozott társadalmi és gazdasági körülményekhez is, akkor nem kell féltenünk néprajzkutatóinkat a munkanélküliségtől. Bizonyítja ezt a jelen füzet is. Közkeletű szóval élve ’babonákat’ közöl, melyek ellen a felvilágosodás élharcosai éppúgy küzdöttek, mint a protestáns prédikátorok vagy katolikus papok, illetve kommunista népművelők. S íme a 20. század alkonyán gyerekek elmondása alapján nagy mennyiségű hiedelemmondát sikerült a szerzőpárnak lejegyeznie, ami nem azt bizonyítja elsősorban

150