Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
egyszárnyú angyalkát, komolyabb kutatásba kezdtek ennek eredetét illetően. Rövidesen kiderült számukra, hogy az eredeti angyalka a Drezdai Képtárban található Raffáello-festményen szerepel, tehát világossá vált, hogy ez az angyal-ábrázolás elterjedése e festmény közkedveltségének köszönhető. Raffaello Sixtusi Madonna c. festményéről van szó, amely számos másolat formájában terjedt el a német nyelvterületen. A festmény alján könyöklő angyalkáról is készültek másolatok, s alakja a tárgyak széles skáláján megjelent. A kötet szerzői 200 éves múltra vezetik vissza a könyöklő angyalka elterjedését. Az általuk 1982-ben összeállított kiállításon ezek a különféle ábrázolások szerepeltek. Meglepetésnek számított, hogy milyen gazdag anyagot sikerült bemutatniuk, holott ekkor az előforduló különféle ábrázolások száma csupán 100 volt. A kiállítás vándoroltatása során magángyüjtők is jelentkeztek, akadt olyan is, aki a kiállítás szervezőinek ajándékozta az angyal-ábrázolásokat tartalmazó gyűjteményét, de sok tárgyat kaptak Németország más területeiről is. Ennek köszönhetően az ábrázolások, tárgyak száma ma már közel jár az ezerhez. A szerzőpáros eddigi kutatási eredményeit és ezt a gazdag anyagot teszi közzé a kötetben, külön-külön fejezetben tárgyalva az egyes tárgytípusokat, a legkülönfélébb, legszélsőségesebb ábrázolási módokat. A skála nagyon széles: a művészi ábrázolásoktól a giccsel bezárólag minden formában megjelenik. Többek között egy 1988-ban készült fényképen a drezdai börtön egyik lakójának hátán egy tetoválás formájában látható Raffaello híres festménye. Az angyalka alakja ugyanúgy felbukkan a falvédőkön, házi áldásokon, plakátokon, ruhadarabokon, ágyneműn, mint a temetői síremlékeken. Az utóbbi évtizedekben egyre extrémebb alakot öltenek az angyalok: viszontláthatjuk húsvéti nyúl, béka, törpe stb. alakjában is. A gazdag képanyagot is tartalmazó jól áttekinthető kötetet bizonyára számos tanulsággal szolgál a művészettörténészek, néprajzkutatók és más szakemberek számára is. Balassa Iván: A szomszédos országok magyarjainak néprajza. Szerk. Balassa Éva. Budapest: Planétás 2003, 523 p., ill. /Jelenlévő Múlt/ Liszka József Balassa Iván a szó szoros értelmében haláláig dolgozott az 1989-es kiadású könyvének (A halárainkon láli magyarok néprajza) átdolgozott kiadásán. Munkáját sajnos sem befejezni ne tudta (így leánya, Balassa Éva szerkesztette, rendezte sajtó alá), és értelemszerűen az új kiadást sem érhette meg. Az új kiadás mind az időközben bekövetkezett impériumváltásokat (az egykori jugoszláviai magyarok például mára három ország területén találhatták magukat, a csehszlovákiai magyarokból szlovákiai magyarok lettek stb.), mind a mai Magyarország határain túli néprajzi kutatások legújabb eredményeit is figyelembe vette. Jelentősen bővült, illetve változott az előző kiadáshoz viszonyítva a kötet képanyaga is. Belső tagolása (kisebb, inkább stiláris módosításokat leszámítva) lényegében érintetlen maradt. Országonként tekinti át a szerző a népi kultúra legjellegzetesebb (vagy annak vélt) jelenségeit, pontosabban azokat a reáliákat, amelyekről a néprajzi kutatások eredményei szólnak. így voltaképpen szinte minden tájegység, népcsoport esetében más-más jelenség kerül bemutatásra, ami az egymással való összehasonlításra csak kevéssé alkalmas, viszont egybeolvasva az egész („határontúli") magyar népi kultúráról mégiscsak ad egy szintetizáló képet. Bár olykor haza-hazatekint a szerző a határ magyarországi oldalára is, az áttekintés lényegében elszigetelten prezentálja az egyes szomszédos országok területén élő magyarok hagyományos népi-paraszti kultúráját. Tudom, hogy a szerző tervezett egy összegző áttekintést is a kötet végére, amelyben a bemutatott jelenségeket helyezte volna el a magyar népi kultúra rendszerében. Nos, ezt a tervét meghiúsította váratlan halála, s így az utókorra marad, hogy a munkát egy esetleges újabb ki145
