Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken

A fénykép, mint a helyi események és a történelem tanúja - néhány konkrét példa

Mit őrizhetnek meg még a síremlékeken szereplő fényképek, portrék az utókor számára, milyen információkat közvetíthetnek a már fentebb jelzettek mellett (viselet, foglalkozás, politikai berendezkedés stb.). A kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy bár legtöbbször közvetve, de számos esemény emlékét is megőrizhetik. Egy-egy fénykép kapcsán gyakran feltárulhat előttünk egy egész település közösségi élete, szokásai, néha egy ország történelmi eseményei, politikai berendezkedésének emlékei is. Hogy mit értek ez alatt, megpróbálom néhány konkrét példával szemléltetni:

A Komáromtól 10 kilométerre fekvő település, a csallóközi Keszegfalva régi temetőjében található egy három részből álló márvány síremlék. A keskeny hasáb alakú sírkő középső részén két mosolygós, egykorú fiatal lány közös fényképe látható. Az arra járót megállásra készteti e szokatlan fénykép, s mindjárt olvasni kezdi a feliratot. A kép jobb oldalán lévő felirat szlovák, a baloldali magyar nyelvű. Az elhalálozás dátuma megegyezik, a vezeték és keresztnevek különböznek. Tragikus eseményre enged következtetni a síremlék, azonban a felirat nem utal a halálesetek körülményeire. Hogy pontosabb információkhoz juthassunk, a helyieket kell megkérdeznünk. S ekkor derül ki számunkra, hogy ha bár közvetve, de milyen sok információt közvetít felénk a falu életéből ez az egyetlen fénykép. Sokkal több mindenre derül fény, mint a két lány halálának tragikus körülményei. A magyar felirat egy katolikus magyar, a szlovák nyelvű pedig egy evangélikus szlovák lány emlékét őrzi. Ez utóbbi szülei az 1947-es úgynevezett szlovák-magyar lakosságcsere során kerültek ebbe a faluba a Magyarországról. Tehát az egyik lány egy ilyen áttelepült szlovák család gyermeke volt, a másik pedig egy helyi magyar családé. Barátnők voltak, mégpedig „életre-halálra”, ahogyan az adatközlő fogalmazott. E két láüy tragikus balesete egy olyan eseménnyel is összefügg, amely a falu számára nagy megpróbáltatást, katasztrófát jelentett. 1965-ben hatalmas árvíz pusztított a Csallóköz falvaiban, az ár a szóban forgó települést, Keszegfalvát is elérte. A házak zöme - mivel vályogból épültek - összedőlt, így szinte az egész falut újjá kellett építeni. A munka meggyorsítása és segítség céljából állami támogatással Csehszlovákia különböző területeiről szakmunkások érkeztek a településre (ma utcanevek őrzik azon települések nevét, ahonnan a munkások érkeztek. Pl. Galántai, Pardubicei stb. utca). A két fiatal lány összebarátkozott néhány munkással, s este a főúton sétáltak, amely akkor még nem volt kivilágítva. Éppen egy kanyarban haladtak, amikor az építkezésnél alkalmazott daru kifordult a mellékútról. Mivel a sofőr a sötétben nem vette észre az arra sétálókat, a hatalmas monstrum oldalról eltalálta őket. Az erős ütés következtében mind a négyen azonnal szörnyethaltak a helyszínen. Tehát a meghatározás, hogy életre-halálra barátnők voltak, teljes egészében fedi a valóságot. Ezért határoztak úgy a két lány szülei, hogy halálukban is egy helyre kerüljenek. Egymás mellé temették őket, annak ellenére, hogy különböző vallásúak és nemzetiségűek voltak. A temetési szertartást a katolikus és evangélikus liturgia szerint is lefolytatták, s mi több: az evangélikus pap szlovákul, a katolikus pedig magyarul beszélt. Folytathatnánk a történetet, hiszen a temetés részleteit is megtudhattuk az adatközlőtől. A temetőben járó érdeklődését valószínűleg nem keltette volna fel maga a síremlék, hiszen annak felirata nagyon nehezen olvasható, de mivel a fénykép még mindig nagyon jó állapotban van, odavonzza az arra járó szemét. Segít abban, hogy a két lány tragikus története, az 1965-ös nagy árvíz, a magyarok számára tragikus, a szlovákok számára azonban előnyös (?) ún. lakosságcsere ne merüljön feledésbe. Ezen túl a fotók közvetítésével képet kaphatunk a község interetnikus és vallási viszonyairól is. A fénykép egyben segít abban is, hogy a helyiek emlékezetében is hosszabb ideig megmaradjon a két lány (és a fentebb vázolt, kapcsolódó események) emléke, hiszen az utókor mindig nagyobb érdeklődéssel fordul majd e fényképes sír felé.

118